A rendkívül alkalmazkodó, szárazságtűrő pozsgás dísznövények a szabadból beköltöztetve is jól érzik magukat a lakásban.
A pozsgások a kaktuszokhoz hasonlóan csak fényt és kevés vizet igényelnek, jól tűrik a hőingadozást, a huzatot. Szinte bárhová tehetők, ahol éri őket egy kevés természetes fény, de a tűző napot is kedvelik. Egyetlen ellenségük a sok víz: két locsolás között a földjüknek ki kell száradnia. Jó vízelvezető képességű kaktuszföldbe ültetendők, a tápoldatot pedig időnként virágzással hálálják meg. Ez nemcsak könnyűnek hangzik, hanem az is! Nem véletlen, hogy a pozsgások a kezdő növénytartók és a gyerekek kedvencei. Mivel lassan fejlődnek, attól sem kell félni, hogy hamar kinövik divatos kaspójukat.
Csapatépítés pozsgásokkal
Az éltető nedvességet húsos leveleikben tároló pozsgások alakjuk és rajzolatuk sokszínűségével is kitűnnek a szobanövények közül. Lehetnek állók vagy csüngők, gömbölyűek vagy oszlopszerűek, magasra növők vagy csupán néhány centiméteresek, a hasonló fény-, hőmérséklet-, öntözés-
és páraigényű fajok tetszés szerint összeültethetők.
Kincset ér az aloé
Az Aloe vera szürkés- vagy kékeszöld leveleiben található kocsonyás nedv gyulladáscsökkentő és regeneráló hatású, régóta alkalmazzák égési sérülések és sebek kezelésére. A fáraók életelixírnek tartották, Kleopátra szépségápolásra használta. A növény idővel sarjakat nevel, könnyen szaporítható.
A vízspórolás művészei
A felettébb változatos megjelenésű kövirózsák gyakran rózsaszínes, bordós levélszíneződést mutatnak. Tavasszal a foltos, kissé csavarodott levelű tigrisaloé (Aloe variegata, hátul) vörös vagy rózsaszín virágot hoz, a lecsüngő hajtású zöldborsólevelű aggófű (Senecio rowleyanus) fészekvirágzata pedig fehér.
Fotók: Flower Council, FloraDania
