Minden földi élet alapja a víz, ám a túlöntözés éppúgy szobanövényeink vesztét okozhatja, mint a kiszáradás.
Gyakoriság Függ az adott faj vízigényétől, a növény és a cserép méretétől, a cserép anyagától, a környezettől és az évszaktól. A túl kevés víztől a virágok hervadásnak indulnak és lehullanak, a levelek fonnyadtak lesznek, az alsók bebarnulnak. A túl sok nedvességtől a virágok penészedni, a levelek petyhüdni kezdenek, az alsók összepöndörödnek, az újak a régiekkel együtt lehullanak. Általánosságban elmondható, hogy a levéldísznövényeket tavasztól őszig bőségesen és gyakran, a nyugalmi időszakban ritkábban kell locsolni.
Vízminőség A legtöbb szobanövény számára a közönséges csapvíz is megfelel, ha éjszakára állni hagyjuk. Ennyi idő alatt szoba-hőmérsékletűre melegszik, és távozik belőle a klór. A kényes fajok (pl. azálea, gardénia, broméliák) mindenképpen lágy és nem túl hideg vizet igényelnek. A legegyszerűbb megoldás, ha a csapvizet felforraljuk. Várjuk meg, hogy lehűljön, és a forralás hatására kivált mész leülepedjen! Klórmentes, lágy öntözővíz előállításához ioncserélős háztartási víztisztító berendezést is használhatunk. Szennyezett levegőjű városi környezetben felfogott vagy az eresz alatti hordóban sokáig tárolt esővíz szobanövények öntözésére nem ajánlott.
Mikor és hogyan? Ne várjuk meg, hogy a növényen jelentkezzenek a túlöntözés vagy a kiszáradás tünetei! Télen hetente, nyáron naponta szemléljük meg a földet: a szikkadt világosabb, mint a nedves. Végezzünk ujjpróbát: ha a közeg körömnyi mélységig száraz vagy már elvált az edénytől, akkor öntözni kell. További figyelmeztető jel, ha a megütögetett agyagcserép üregesen kong. Ilyenkor vízzel teli vödörbe meríthetjük, hogy megszívja magát. Jobb ritkábban és alaposabban locsolni, mint gyakran, kis adagokkal. Felülről történő öntözéskor öntsük ki az alátétből a felesleget.
