Németh Éva a modern textilművészet és ipari formatervezés kiemelkedő alakja. Szőnyegei a magyar dizájn nemzetközileg legsikeresebb termékei közé tartoztak az 1970-es és 80-as években.
Németh Éva, akinek a vérében volt a művészet
A tervező 1930-ban született Budapesten művészi beállítottságú családban. Meghatározó élményt jelentett számára, hogy gyermekként sok időt töltött restaurátor nagybátyja műhelyében. Németh Éva az iparművészeti gimnázium után egy építészeti vállalatnál dolgozott, majd 1955-ben jelentkezett az Iparművészeti Főiskolára. Mestere, Schubert Ernő terelte a kéziszövő szakirány felé. Páratlan színérzéke és a dekoratív kétdimenziós minták iránti vonzódása tökéletesen passzolt a szövött szőnyegek által megkívánt látásmódhoz. 1956-ban megszületett kisfia, így fiatal anyaként végezte el a főiskolát.
Diplomamunkaként absztrakt geometrikus mintákkal díszített, kézi csomózású szőnyegeket készített, amelyek nagy feltűnést keltettek, azonnal számos megrendelést kapott. Az 1966-os V. Országos Iparművészeti Kiállítás kapcsán így írtak róla: „új hangot hozott a magyar szőnyegművészetbe, mint valaha az ifjú Gorka Géza a kerámiába”.
Geometrikusan organikus, univerzálisan folklorisztikus
Művészetének kiteljesedése a békéscsabai Csaba Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezettel való együttműködéshez köthető, ebben az időszakban alakult ki jellegzetes stílusa. A hagyományos torontáli szőnyegeket gyártó cég vezetősége a 60-as évek közepén úgy döntött, hogy új útra lép, ezért szabad kezet adtak Németh Évának sorozatgyártásra alkalmas modern gyapjúszőnyegek tervezésére. A fővárosi textilművész és a vidéki szövetkezet 1966-os összefogása a az államszocialista korszak egyik üzleti sikertörténetévé nőtte ki magát, a közös munka egészen a 90-es évek elejéig tartott.
Németh Éva az önismétlést elkerülő, művészileg jelentős életművet hagyott maga után, miközben az anyag és a technológia sajátosságait, valamint a piac igényeit figyelembe vevő terveket alkotott. Csak az első tíz évben 450 terv került ki a kezei alól, némelyik több színkombinációban is elkészült. A geometrikusan organikus, univerzálisan folklorisztikus motívumvilágú, finoman színezett szőnyegek nagyon népszerűek voltak Skandináviában és sok más nyugati országban. Olyannyira, hogy a szövetkezet szőnyegeinek nyolcvan százalékát exportra szánták. Az Esti Hírlap cikkírója 1971-ben így panaszkodott: „a művész tervezte ízléses tömegművészet elsősorban valutát termel, nem kerül be a hazai vérkeringésbe”.
Nem csak az otthonok díszei
Szőnyegeit – korlátozott mennyiségben – a Képcsarnok Vállalat boltjaiban lehetett megvásárolni. A kreatív textilművész a 70-es években középületekbe is tervezett nagy méretű, reprezentatív alkotásokat; ma is az ő hatalmas szőnyegei díszítik a nyíregyházi házasságkötő terem falát és a kecskeméti Kodály Intézet padlóját.
Az 1980-as és 90-es években ismét megújult a művészete, de a textilipar rendszerváltás utáni átalakulásával neve lassan feledésbe merült. Ideje, hogy a 2019-ben elhunyt tervező elfoglalja méltó helyét a magyar dizájntörténetben.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon és az Instagramon is! Lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért, valamint látogass vissza a www.lakaskultura.hu-ra, ahol új lakásokkal, tippekkel várunk minden nap!
Ez is érdekelhet
A formatervezés női úttörője: Marianne Brandt
„A legjobb és legzseniálisabb tanítványom” – írta Moholy-Nagy László Marianne Brandtról, az árverésen valaha legdrágábban elkelt Bauhaus-tárgy alkotójáról.
