Azt írja az újság, hogy a közelgő hideg ellen keressük fel körzeti kemenceépítőinket, van belőlük a környéken három. Meg hogy ne búsuljunk a lehulló levelek miatt, mert itt vannak nekünk a kert magvai, melyekkel zsebünket megtömve biciklitúrára indulhatunk a Balaton körül. Útközben felfedezve az eladó présházakat vagy a legújabb termelői piacok kínálatát, mellyel kosarunkat telirakva ízes magyar ételeket készíthetünk régi receptek szerint? S míg a tűzhelyen fő a kukoricaleves, s arcunkon szárad a kecsketejes bőrradír, megírhatjuk saját novellánkat a vidékünk ünnepeiről és hétköznapjairól, nagy nyereményekért. Mindezen információk elolvashatók Ida lapjában, mégpedig naprakészen, szubjektív hangon, látványos képekkel.

Bevallom, nagyvárosban ragadt vidékiként el-ellátogatok az idén tavasszal indult virtuális magazin oldalaira, hogy kályhát, lecsót, borházat, asztalost és háziszappant töltsek le a netről. Egész nyáron gyötört a kíváncsiság, hogy a portrékról mosolygó fiatal szerzők valóban átélik-e a modern vidékiség minden gondját és hasznát, vagy csak divatból stylingolják maguk köré a countryt, mialatt zamatos helyi bort prédikálnak. Aztán egy őszi hétvégén személyesen benéztem az ötletgazdaasszonyhoz.

A takaros porta egykor a település legrégebbi utcájában az egyik százéves épület istállójaként szolgált. A magas terméskő falakkal határolt udvaron évtizedekig téeszraktár is működött, később az istállót leválasztották és lakóházzá alakították. Ida és kedvese, János csupán ennyit tudtak a neten meghirdetett házról, melybe azonnal beleszerettek. A vásárlás végleg eldöntötte, hogy balatonfüredi lakosok lesznek. Tízévnyi fővárosi tartózkodás után, a külföldi tanulmányokkal tarkított karrierépítés kellős közepén, a családalapítás kapujában született az elhatározás, hogy maguk mögött hagyják Budapestet és egy élhetőbb tempóra váltanak. Épp olyanra, mely gyerekkori emlékeikben élt.

- Valódi emberi kapcsolatokon keresztül élni a mindennapokat, ismerni a szomszédainkat, helyi termelőktől vásárolni az élelmiszert, ez az életforma újra népszerű. Hisz a vidékiség nem önkéntes szegénységi fogadalom, hanem minőségi értékrend! - vallják most is, mint a költözéskor. Akkor még első kisbabájukkal vették birtokba a cseresznye-, szilva-, dió- és fügefákkal teli kertet. Ma már Marci, a nagyfiú itt a főkertész, aki a fűszernövények mellett saját páfrányfenyőjét is felügyeli a sárga dömper platójáról, miközben Apa rója vele a köröket a rönkmászóka körül. Bár a nyolcvancentis eredeti főfalakat nem bolygatták, a ház otthonná alakítása egy kerek évig tartott. Így a második lurkó, Máté már egy meleg családi fészekbe érkezett.

A tágas terek rusztikusra hangolt berendezésébe a mai hazai bútorok és a megörökölt régi tárgyak egyaránt beleillenek: nagymama avítt tejesköcsögei az épített égerfa konyhaszekrénybe, dédapa antik faliórája a nagykanizsai étkező felett. A belsőépítészeti alakítások során, helyismeret híján nehezen találtak asztalost a környéken, s az átmeneti kudarcból hasznos ötlet született. Egy regionális szakember-kereső portál tervei, melyhez Simon Orsolya építész is csatlakozott társszerzőként. A weboldal a két kreatív nő jóvoltából már a kezdetekkor túlnőtte eredeti küldetését: színes és tartalmas életmód magazinná fejlődve.

- Ma az emberek a szépre, a jóra, a harmóniára vágynak, ahogy egy igazi mai turista is hasonló életérzéseket keres. Számunkra a vidéki élet ezt jelenti, s reméljük, az oldalunkon megtalálható hozzá az összes recept - mesél lelkesen Ida. Jelentem az olvasónak, hogy a helyszíni szemle és az ajándékba kapott házi meggybefőtt alapján hitelesnek találom a szavait.

Lakáskultúra, 2011. november

A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! , és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért!