„Most kéne meglépni, míg nem késő”, villant át a kisgyermekes korszakra még élénken emlékező agyamon. Ám ami ezután következett, arra még sokáig emlékszik majd a dél-budai Ficserke óvoda közönsége. Az est főszereplője, Paulovkin Boglárka grafikusművész a háromgyerekes mamák nyugalmával és két évtizednyi rajztanári rutinnal vezényelte le a rendhagyó bemutatót: a hátizsákjából előkerült színes meséi percek alatt a székhez szögezték a kicsiket.
Saját kezűleg megrajzolt öltöztetős papírfigurái azonnal lekötötték a barkácsoló apukákat. Bájos illusztrációi a megkönnyebbült anyákat és a nagymamákat is ámulatba ejtették… Mire ollóinkkal körbevágtuk és kiszíneztük a kartonpapír mesehősöket, lassan megtelt a könyvespolc Bogi magával cipelt színes könyveivel: a „Róka és Egér” történetével, mely még első fia, Ámon ihletésére született az iparművészeti egyetemi tanulmányok alatt. Az alkalmazott grafika szakos néhai diplomamunka azóta már Svédországot is megjárta. Vagy a Pagony által kiadott „Katicabogár elveszett pöttyei”-vel, mely első saját szerzeménye volt és azóta is népszerű képeskönyv, sőt Németországban is megjelent. A legújabb „Guriga, a nyuszi” sorozatba – melyet a Csodaceruza kiadó felkérésére írt és illusztrált – már Ábris, a középső gyerkőc is beleszólt. Közösen kitalált szereplőik gyakran bekerülnek Boglárka könyveibe, aki rendszeresen teszteli történeteit saját gyermekein a mindennapos meseolvasások alkalmával. Ilyenkor különleges otthonuk zsebkendőnyi kertjében zajlik a családi kalandjáték, majd nyikorgó falépcsőkön elindulnak felfelé, a háromemeletnyi magasságban lévő toronyszobába, ahol Anya papírra veti a meséket.
Közben útba ejtik a ferde ablakú, íves plafonú hálószobát és a középső emelet párkányáról visszanéznek a földszinti nappalira. Odalent épp Ámon zongorázik, s a zeneszó betölti az egész otthont… Csupa rejtély ez a ház itt, Perbál legszélén, amibe a szülők, Bogi és Dani egy csapásra beleszerettek és azóta sem bánják a vidékre költözést. A Maros Tamás tervezte épületegyüttes anno elnyerte az építészeti Ybl-díjat és negyven éve mit sem veszített modernitásából. Érdekes nyílászárói, látványos belső faszerkezete, nyers tégla burkolata, ferde síkjai és fényjátékai folyamatos alkotásra inspirálnak. S ahogy változik a család létszáma, a ház is alakul, szinte helyet szorít az újonnan érkezőknek. Most épp a kis Natasának, a harmadik gyereknek találtak hintázó helyet a vaskos gerendák alatt. Így Anya mostanság nem unatkozik, két fiú, egy nagy hátizsák és egy pici lány is elkíséri a fesztiválokra, vidéki olvasótalálkozókra, ahogy a mai helyszínre is együtt jöttek. S mikor már az interaktív óvodai könyvbemutató magától gördül, a művésznő félrevonul és babaszoptatás közben új terveiről mesél. A tavaszi kerti munkákról, a ház új függönyeiről, a szombati kirándulásokról, a Scolar kiadó szeptemberben megjelenő mesegyűjteményéről és a gyereknapi grafikai kiállításról a budapesti Marczibányi téren. Aki kíváncsi rá, hogy lehet mindezt energiával és művészettel bírni, az jöjjön el, s kérdezze meg Boglárkát és apródjait az „Illusztrátor Pajtások” májusi tárlatán. A családot otthon ne hagyják!
