Az épület beosztása is logikus: a földszint a vendégeké lett, ahol a konyha és egy kis vendégszoba is elfért, az emelet pedig a télikerttel, hallal, könyvtárszobával valójában a családnak, a szűkebb baráti körnek szánt nappali funkcióját tölti be. A legfelső szintre, a korábbi, lepusztult padlás helyére került a háló, a fürdő és a terasz, a zárt, intim családi élet színtere. Az íves átjárók, boltozatos födémek sokfélesége természetesen megmaradt, s mindezek az épület sajátos báját jelentik. A belsőépítészek a látványt csak olyan finom jelzéssel igyekeztek összhangba hozni, mint a nappali bejáratának kőbéllettel rendezett magassága.
Az egykori udvar helyén olyan látványos és praktikus üveg bevilágító ablak született, amely a tetőtértől, a harmadik szintről a földszintig engedi át a fényt. Az épületben a kiegészítő falfűtéstől a jóformán láthatatlan légkondicionálóig a legkorszerűbb berendezések működnek. A gyönyörű, természetes burkolatok - mint a fogadótéri homokkő, a konyha korabeli kőfala, a szinte mindenhol megjelenő tölgyfapadló, az üveg bevilágító-ablak, vagy akár az egyszerű, fehér falak - mind az egységes, harmonikus látvány szerves része. A berendezés, a bútorok a tulajdonos ízlését dicsérik, aki a környezethez méltó darabokat, a design igazi klasszikusait maga választotta. Itthon ritkaság, hogy több százéves falak között, szakemberek közreműködésével korszerű, igényes családi otthon szülessen. A több mint két évig tartó izgalmas feladat minden résztvevőt lelkesített.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért!
