Kadosa Kiss József otthonában járva megtudtunk egy s mást? a reneszánszról és a NASA-ról, a táncmester hegedűkről és a nyugtató bonszaiokról, a szerelemről mint mozgásterápiáról? Meg az örök optimizmusról, mely néha egy fekvőbicikliben vagy száztizennyolc zsemlében lakik.
Röviden elbeszélgetünk a festményeiről, illedelmesen találgatom majd, mit üzennek. Majd fotózunk pár szép csendéletet félig kinyomott tubusokról, festéktől beszáradt ecsetekről, tarka palettákról? – gondoltam, amikor a grafikus-festőművész házába készültem. Aztán elég gyorsan kiderült, hogy ott töltöm az egész napot? egy középkorból itt maradt modern kori polihisztor játékai között. És valóban, a kis kertajtón túl lelassul az idő, kint marad a forgalom zaja és más korokba csöppenünk. A parányi előtérben a Tour de France rajtol: versenybringák, alkatrészek, sportsisakok és a befejezésre váró, szöcskeszerű karbonjárgány, de erről még később.
Odébb modern pamlagok és utazókofferek közt a Három királyok profilból; a házigazda óriási Leonardo-parafrázisa, a falakon vázlatfestmények a reneszánsz mester stílusában, rutinos befejezetlenséggel. Ugyanitt praktikus polcrendszerek és tüneményes tekerőlantok sorjáznak saját kútfőből, historizáló családi bútorok között végletekig precíz hiperrealista festmények száradnak a kortárs, Sándorfi után szabadon. Egy másik stílus az emeleti falzugban: a barátokról, barátoknak festett száztizennyolc zsemle táblaképei, melyekből mára csak tucatnyi maradt itthon. Innen jobb kézről a mosdókagylón hűsölő kora vén bonszaiok fogadnak, balról az íróasztalfiókokból grafikák kerülnek elő. Arculatok, reklámok látványtervei, filmes story-boardok tucatjai. Közülük a „Bánk bán” operafilm nyolcszáz vázlata volt a legemlékezetesebb, felejthetetlen élményeket hozó munka. Első nekifutásra ekkora a látogató kapacitása a befogadható spektrumot illetően, kell is egy kis közös reggeli, hogy leülepedjen a lényeg, mint kávéban a zacc. A briós és némi beszélgetés után rövidesen beigazolódik a félénk megérzés: a körülvevő látványnál még jóval színesebb lény a kavalkádot igazgató művész maga. Mert József állandó mozgásban tartja a dolgokat, ahogy ösztönös lendülettel rajzolt – festék helyett gyakran pillanatok alatt száradó tea- vagy páclevekkel felvázolt – nagyokat lépkedő, hajlongó, rugaszkodó figurái is elárulják.
