Vendéglátónk középkorú férfiember, aki hirtelen elhatározással döntött úgy, hogy új életet kezd, s ebben az sem akadályozta, hogy szerény anyagi háttérrel kellett belevágnia.
– A megrendelő már a lakás vásárlásakor is meglehetősen szűkre szabott kerettel rendelkezett, a berendezésre és az esetleges átalakításokra pedig szinte alig maradt valami a költségvetésből – meséli Andrea. – Nagy alapterületű, polgári lakáshoz hasonlót keresett, s végül ezt a háromszobás, 75 négyzetméteres, jó adottságút találta az Újlipótvárosban, déli fekvésű hálóval és nappalival, amelyekhez nagy terasz csatlakozik. Maga a ház 1968-ban épült, Finta József építész tervei alapján. Persze mindez csak első hallásra tűnik nagyszerűnek, a valóságban egy lelakott, jócskán felújításra és némi átalakításra szoruló lakásról volt szó.
– A lakásba lépve úgy tűnik, hogy már az előszoba tájéka is jelentősen megváltozott, minthogy a hagyományos előszoba helyett a parapettel szeparált étkezőbe érkezünk. Alighanem még a legjobb építészek sem terveztek ilyen rendhagyó beosztású lakásokat a 60-as évek végén. – Valóban, itt történt a legnagyobb átalakítás, mert az eredetileg az előszobából nyíló, harmadik szoba terét osztottuk fel a szűk közlekedővel egy térbe terelt étkező és a járható, szeparált gardróbszoba között. Szerencsés megoldásnak bizonyult az étkezőt itt elhelyezni, ugyanis vele szemben, a közlekedő másik oldalán nyílik a konyha.
– Tovább elemezve a látnivalókat szembetűnő a bútorok letisztult formavilága, a nappali art deco ülőgarnitúrája és az ezekhez illő wengé, illetve nyersfehér színvilág. Hogyan volt megvalósítható mindez a szűkös és behatárolt költségvetésből? – Megrendelőm középkorú, egyedülálló, komoly férfi lévén azt kérte, hogy az előző lakásból magával hozott, kedvenc szőnyegeihez és képeihez, valamint az ő egyéniségéhez illő, nem modern, de időtálló bútorokat válogassunk. A feladat – elsősorban az említett pénzügyi keretek miatt – nem volt könnyű, ám a sok utánjárás, nézelődés, keresgélés meghozta a gyümölcsét. Például az étkező négy, hajlított csővázú, sötét dió ülőfelületű székét összesen ötezer forintért találtuk az ócskapiacon, a falipolcok az IKEA-ból, a lámpák a Kikából valók. A konyhában a fehér háztartási gépek határozták meg, hogy a magasfényű, fehér konyhabútor mellett döntöttünk, s ehhez készült a fehér csempeburkolat is. Az étkezőből lecsípett, ablaktalan gardróbszobába világos nyírfa bútorlapokból készültek a beépített polcok és fiókok, a nappali art deco, új kárpittal frissített ülőgarnitúráját a kis szekrényekkel és a csillárral együtt hagyatékból vettük, szinte fillérekért, egyedül a kanapé új.
– A háló és az ebből nyíló fürdőszoba elrendezése és színösszhangja is figyelemre méltó. – A jó beosztású, ám kis alapterületű fürdőszoba minden négyzetméterét igyekeztem hasznosítani, anélkül, hogy azt zsúfolttá tettem volna. A mosdót saját tervezésű, wengé színű bútorokkal építettem be faltól falig, a fürdő másik oldalán pedig éppen elfért a kád, szintén faltól falig. A wenge-bézs színpárt és árnyalatait alkalmaztam a hálóban is, a függönyöktől kezdve a fal színén át az ágyéig. Az utóbbin elhelyezett, különböző színű díszpárnákkal pedig összefoglaltam a lakás színvilágát. Ennek a helyiségnek a sarkában még a dolgozónak is jutott hely, amelynek ékessége az ócskapiacon vásárolt, szecessziós karszék lett.
