Szép lakások rovat cikkei

A Lakáskultúra szeptemberi Házak&Kertek különszámában mutattuk be Kukrit Pramoj hercegnek a bangkoki felhőkarcolók árnyékában lévő, a thai építészeti tradíciókat őrző házát és kertjét. Ígéretünkhöz híven ezúttal az igazi egzotikus titkokat rejtő, száz évesnél is régebbi ház belső tereibe pillanthatunk be.

Már a megvételkor sejtették, a felújítási munkák befejezésekor pedig biztosan tudták a háziak, hogy az eredetileg kiadásra szánt lakás sorsa megpecsételődött.

Vannak lakások, amelyek önmagukban is remek teret kínálnak az otthonteremtéshez – ahol most járunk, éppen ilyen. A Gellérthegyen álló, nagypolgári villa tágas szobáiból három égtáj felé nyílnak a lakás – a szokottnál nyúlánkabb és szélesebb – ablakai, s ami a helyiségek magasságának és területének arányait illeti, arra a „pont jó” a megfelelő kifejezés. Ám, mint tudjuk, bármilyen kiváló adottságú lakást is el lehet rontani, miközben persze bármilyet még izgalmasabbá, otthonosabbá, nívósabbá is lehet tenni.

Napsütéses, őszi délután, kellemes, óbudai séta: macskakő, régi háztetők sora, a hegyoldal zöldje. Nyugodt, kisvárosi hangulat Budapest közepén. Az újlaki templom szomszédságában, a 19. század végén épült, földszintes műemlékház udvarán állok. Az ajtó előtt diófa és rózsabokor, a hátsó kert csak tovább fokozza azt az érzést, hogy az ember legalább száz évet visszarepült az időben.

Furcsa párbeszédre figyeltem fel a minap egy ezotériával foglalkozó boltban. Egy hölgy sorra kérdezte, mi mire való: „mit csinál” az elefánt, mit a kristálygömb, a mandala, a zsákos Buddha, a piros fonalakra fűzött kínai pénzérmék sora. Az eladó, mintha csak receptből olvasná, úgy sorolta: ez szerencsét, az jó párkapcsolatot, amaz gazdagságot, emez egészséget hoz a családba.

Mire ez az írás megjelenik, addigra a benne bemutatott lakás így sajnos, már nem fog létezni – lakói elköltöznek, és ez a romantikus, hangulatos otthon valahol másutt, más formában fog „újjászületni”. De akárhol is, bizonyára hasonló lesz, mint a cikkben bemutatott, hiszen a francia család – három gyerekkel – elég gyakran költözik, otthonuk azonban, bárhol is éljenek, alig változik.

Vendéglátónk a tiszta, egyszerű építészeti formák elkötelezettje, előző otthona is egy 30-as években épült, Buahaus stílusú családi házban volt Budán. Egy ideje azonban már foglalkoztatta a gondolat, hogy csendesebb környékre költözik, s a Csillagvölgyi úton épült, rendhagyó lakóparkot kedvére valónak ítélte, s az egyik, Bauhaus-jellegű házban lakást vásárolt.

A minimál, mint lakberendezési stílus, nagyjából azt jelenti: minden dísztől mentes, divatos bútorok racionális halmaza. Ezt a kislakást azonban gazdái a minimálnak nem a „trendi” értelmében rendezték be, hanem a maguk sajátságosan emocionális módján: kevés bútorral, sok érzelemmel.

Létezik Budapesten egy titokzatos, első látásra talán boltra hasonlító valami, ami már régóta izgatja a fantáziámat. Az enyhén meredek, budai utca egyik bérházának szuterénjében kialakított intézmény kirakatai érdekes átmenetet képeznek egy könyvtár izgalmas olvasnivalókkal megrakott polcai, egy hirdetőtábla ajánlatai, valamint egy kézműves tárgyakat és kellékeket árusító üzlet kínálata között.

A fiatal, egyedülálló üzletember lakása teljes átalakításával és berendezésével Ligeti Ferenc építész-belsőépítészt bízta meg. Az eredmény, a kimondottan férfias hatású milliő – mindkettőjüknek nagyon tetszik – természetesen, nem véletlenül.