Mint képregények kockái sorakoznak Nagy Andrea festményei a lakása falain. A telt színekkel, erős kontúrokkal festett, falfirkákat idéző, pop art stílusú jelenetek alanyai valós személyek: fotó alapján megörökített ismerősök, vagy éppen az interneten talált, jellegzetes figurák. A színes kavalkád közepén pedig ott ül maga a művész, éppen újabb figurákkal gyarapítva a tömeget.
Mindössze három lakást nézett meg Andrea, amikor sorozatos albérletei után saját otthon keresésébe fogott. Ez, a harmadik volt az, ami minden szempontból elnyerte tetszését. Döntési szempontjai között szerepelt a sok fény – ez a lakás déli tájolású, így reggeltől estig napfényben fürdik, még télen is –, és a felső szint – ez utóbbi összefügg a fénnyel is, lényege mégis az, hogy ne legyen fölötte szomszéd, akinek a mászkálását, dobogását hallgatni kell. Fontos volt továbbá a jó elhelyezkedés, ami esetünkben a nyolcadik kerület közepe, közel a vásárcsarnokhoz, valamint a villamos- és metrómegállókhoz. Andrea egyébként szívesen függetleníti magát a tömegközlekedéstől, gyalogosan vagy bicajon téve meg a városi távolságokat. Új otthonát egy felújított társasházban találta meg, ami a pesti szecesszió egy igazi gyöngyszeme. Előcsarnokát eredeti, százéves csempék borítják, a lépcsőfordulókat Róth Miksa üvegablakai színezik. Egyszóval már a bejáratnál látszott: jó lesz ide hazajönni.
A lelkes új tulajdonos mindössze tisztasági festést tervezett, ami végül teljes felújításba torkolt. Először a konyhát az előszobától elválasztó fal találtatott fölöslegesnek, aztán a cserépkályha, de akkor már új burkolatok is kellettek, egymással szintbe hozva. A nagy felfordulásban egyúttal el lehetett végezni a hő- és hangszigetelést, a fűtéscserét, a tető megsüllyedt acélgerendáinak álmennyezettel való takarását. Az eredmény Andrea kedvére való: csöndes, világos lakás, az előtérben egy szobaértékű konyha étkezővel. Azért akad itt még tennivaló, ha lesz hozzá kellő elszántság, az előtérből nyíló kis helyiségeket: a kamrát, a vécét és a fürdőszobát kell majd alakítani. Andrea szereti maga körül a rendet, de nem áll távol tőle a mennyezetig festményekkel tapétázott, látszólagos rendetlenség sem. Szívesen veszi körül magát kortársak munkáival, több képet őriz Mariana Pascalau román festőművésztől, a zongora fölötti falra pedig Gesztelyi Nagy Zsuzsa egy képét akasztotta. A lakás hangulatát a mostani, falfirkás-képregény stílusú képei uralják. Andrea a közelmúltban Németországban alkotott fél éves ösztöndíjjal, ekkor készítette kutyás festmény-sorozatát. Képein jellegzetes, jól felismerhető fajtájú kutyák és gazdáik láthatóak, köztük egy bedlington terrier is, Andrea régi kedvence. A bárányhoz hasonló, tömpe orrú, kistestű kutya annyira megtetszett neki, hogy választott is magának egy társat a hazai csekély populációból. Ő Tóbiás, a lassan serdülőkorba lépő eb, aki a kutyaiskolai tréningek hatására fegyelmezetten tűri az idegenek jelenlétét, és hajtja végre az utasításokat. Még azt is, amikor a fotó kedvéért az ágytakaróra ültetjük – az egyetlen helyre, ahová egyébként sosem szabad felugrania.
Mivel otthon dolgozik, Andrea sok időt tölt a lakásban. Fontos számára, hogy ne csak az esti néhány órára érezze itt jól magát, ezért kedves tárgyakkal vette körül magát. Bútorainak többsége évek alatt gyűlt össze, és albérletről albérletre vándorolt vele. A Lingel típusú, régies üveges könyvszekrények az Erdélyi és Társa munkája, a dísztárgyak egy kedves ismerőstől, a Dolomite Dongó üzletéből valók. Andrea szerint a festményeken kívül a könyvek teszik otthonossá a lakást, ezért nem tétovázott kedvenc irodalmi alkotásainak összegyűjtésekor sem. Még néhány növény, a szobában parkoló bicikli – és kész is a berendezés. A hagyományos értelemben nem takarják függönyök a szobák ablakait. A déli tájolású ablakokból a folyton változó égboltra és a szemközti ház padlásterére látni, vagyis nincs is szükség a belátás megakadályozására. A lakás így ideális műterem is, késő délutánig természetes fénynél lehet festeni. Más a helyzet a gangra néző konyha-étkezővel, ami, mivel a legfelső szinten vagyunk, szintén meglepően világos. Ide mégsem süt be a nap, hiányát világos színekkel kellett ellensúlyozni. Halványkék lett a konyhabútor, fehér az étkező meghatározó színe. A falak itt is, mint a lakásban mindenütt, vakító fehérek, így tágas, levegős hatású az amúgy nem túlzottan nagy tér. A fehér fal ráadásul jól áll az erőteljes képregény-figuráknak, ugyanakkor meghagyja a stílusváltás lehetőségét is. Az ügyesen berendezett, lakályos lakásban ugyanis a következő korszak alkotásai is gond nélkül helyet találnak majd maguknak.
