Sokan vannak, akik szeretik a mediterrán világ hangulatát, stílusát, de csak keveseknek adatik meg, hogy valóban annak megfelelően, kedvükre való lakásban élhessenek. Különösen érdekes, ha mindez egy, a nyolcvanas években kialakított magyarországi tetőtérben valósul meg.
Kerekes György építész szerencsésnek vallja magukat: a közelmúltban, amikor lakáskeresésbe kezdtek, mesébe illő szerencsével találták meg az igazit. Olyat, amilyenről mindig is álmodoztak: egy darabkát a mediterrán Délből. Merthogy ez a lakás akár az általuk oly kedvelt Itáliában is lehetne. Ez persze az építész szakember érdeme is, hiszen a 80-as években kialakított tetőtéri lakást igényeik és régi vágyuknak megfelelően változtatta át. Az alábbiakban vendéglátónk a dolgok mikéntjéről mesél. – Régóta játszottunk a gondolattal, hogy igényeinknek, vágyainknak megfelelőbb lakást keresünk. Az egyik verőfényes nyári hétfő reggel mellékesen megvettük a hirdetési újságot, s a pénztárcánknak megfelelő rublikában elsőként szinte kínálta magát – mint még aznap délután, a személyes vizit során kiderült – az igazi. A tetőtérbe behatoló, erős fényű naplemente árnyjátéka, minden túlzás nélkül mondhatom, rabul ejtett. Nyomban tudtuk, hogy „ő” az álmaink netovábbja, s még akkor és ott megkértük a kezét. – A kiürített lakásban naponta több órát töltöttünk, hogy megismerjük a lelkét, megérezzük a hangulatát és megfejthessük a titkait. S csak amikor nagy szemérmesen kinyílt, föltárulkozott és megmutatta rejtett széségeit, a tetőtéri ablakokon behatoló közvetlen és közvetett fényeket, a a ferde tetők és oszlopok tartotta furcsa tereket, az izgalmas térkapcsolatokat, a mediterrán hangulatú tetőteraszt és így tovább, kezdtünk neki a konkrét tervezésnek. Az volt a célunk, hogy megtaláljuk a lakás karakterét, amely a 20-as években épült házhoz illik. – A lakás lényegében kétszintes. Alsó szintjén a nappali funkciók, az egyterű előszoba-étkező-konyha-nappali és a szeparált fürdőszoba található. Az emeleten az intim szféra, a pihenés, a visszavonulás terei, a dolgozó, a háló, az eredeti gardróbból kialakított mini fürdő WC-vel, valamint a mosó- és szárító-helyiség kapott helyet. – Szerencsére falakat alig kellett mozgatni, kivéve a fürdőszoba megnagyobbítását szolgáló, annak a WC terével való egyesítése során. Ám a lakás hangulatát teljesen újraformáltuk, s ennek alapját a fények és a színek adták. Úgy éreztük, ide finom és természetes pasztellszínek, a direkt és rejtett fények, a környezet dús vegetációjának árnyalatai illenek. Ezért választottuk az öregített pasztellzöldet és árnylatait a fürdőszobába, az okkert és a finom narancs kombinációját a konyhába és az antik hatású terrakottát a teraszra. A gyékényfonatú ülőgarnitúra a nappaliban és a fenyőből készült bútorok is ehhez a színvilághoz alkalmazkodnak. De régi vágyunk, a bontott téglából épített kandalló is belesimul ebbe a környezetbe. A fehér falak pedig hagyják a színeket eredetiségükben érvényesülni. A nappalival egybenyitható terasz külső falát terméskő burkolattal újítottuk fel, s ennek kedves dísze a Vertel Andrea kerámikusművész készítette, működő falikút. – Az emeleti intim szféra színeinek kiválasztására szintén nagy gondot fordítottunk. A dolgozóban, lévén az a nyugalom szigete, a textilek egyszerű, természetes drappját a fehérrel és a kétszer pácolt fenyőfa színével párosítottuk. A tetőtéri ablakokból az épületekkel tarkított budai hegyvidék látványa az év minden napján gyönyörködtet bennünket. Hálószobánk fészekmeleg hangulatát mélybordó, puha szőnyegpadlóval növeltük. Ágyunkat – a kényszerűségből erényt kovácsolva – a talpgerendák összevisszasága miatt az azokat takaró podesztre helyeztük. – A ferde falsíkok eleve meghatározták a bútorozást. A zeg-zugokat többnyire beépítéssel hasznosítottuk: ilyenek például a nappali könyvespolcai, vagy a különböző méretű tárolószekrények az étkező terében, a lépcső alatt, a hálónkban és így tovább. A felső szintre vezető lépcső melletti fal-, illetve szoborfülkében pedig kedves barátunk, Szyksznian Wanda szobrászművész által készített, különleges mellszobor „lakik”. A falakat, ahol csak lehetett, kedvenc kortárs festőink képeivel „bútoroztuk” be. A konyhát és a fürdőszobát gipszkartonból épített bútorokkal rendeztük be, amelyeknek esetlen bájával a mediterrán hangulatot kívántuk erősíteni. – Gondolom, így utólag elmesélve egyszerű történetnek tűnik az egész. Ám mindez öt kemény hónap eredménye, amikor is „ a munkát ellenőrizendő ” minden napom itt kezdődött és itt végződött. Pedig a szakmájukat szerető és értő, mondhatni kreatív mesteremberekkel dolgoztam. De mint tudjuk, a jó munkához idő kell. Az eredmény viszont olyan lett, amilyennek megálmodtuk.
