Az Andrássy úton, a néhai Sugár úti paloták egyikében, egyedül élő fiatalember számára készült ez a férfias atmoszférájú, igényes otthon. Bár a tulajdonos nem szakmabeli, mégis igen határozott elképzelésekkel vágott bele a kis alapterületű, leválasztott lakás felújítási munkáiba.
A tulajdonos és a lakberendező számára is egyértelmű volt, hogy a régi ház értékeit, jellegzetes, gyönyörű részleteit meg kell tartani, illetve helyre kell állítani. Így maradt meg például a kivételesen szép parketta, amelynek egy részét a falbontás és a gardrób beépítése miatt átrakatták, és gépi csiszolás helyett kézi munkával újították fel. Az ajtók, ablakok, spaletták is mind felújítva, eredeti szépségükben pompáznak, s az újak is – mint a bejárat és a fürdőszoba ajtaja – a régiek mintájára készültek.

Az új alaprajz kialakítása is tökéletes összhangban történt: mindketten átlátható, világos tereket akartak a majd ötven éve átépített, falakkal szabdalt, keskeny folyosóval összekötött, sötét helyiségek helyett. Ezért a két kis, utcai szoba válaszfalát és a mellékhelyiségeket határoló falak jó részét elbontották. A végeredmény két nagyobb helyiség lett: az udvari fronton az egyetlen térben elhelyezett belépő, konyha, kamra és étkező, ahonnan a fürdő, illetve a WC is nyílik, az utcai fronton pedig a nappali, a galériára emelt hálóval és az alatta beépített gardróbbal. Mindkét helyiségben olyan megoldásokat választottak, amelyek a mindössze ötvenöt négyzetméteres alapterületet a lehető leggazdaságosabban használják ki. Így az egyetlen blokkba állított WC és kamra fölé alkalmanként használható vendégágy készült. A nappaliban – a tulajdonos ötletét megvalósítva – kényelmes gardróbot alakítottak ki, ahol nagyszerűen elférnek a ruhák és az egyéb holmik.

A feltűnő egyszerűség, a simára vakolt, magas, fehér falak, amelyeknek felületét sem képek, sem más tárgyak nem törik meg, ugyancsak a fiatalember kifinomult ízlését tükrözik, aki – Krisztinával egyetértésben – festmények helyett a fények és árnyékok vonulását, a Nap járásának a falakon tükröződő, állandó változását választotta „dekorációul”. A lakás felújítása során Wein Krisztina lakberendező létére valójában inkább belsőépítészeti feladatokat látott el. Tudatosan fektetett hangsúlyt a belső terek igényes kialakítására, arra, hogy a minőségében, hangulatában is a környezethez illő anyagokkal, formákkal a szobák már önmagukban, berendezés nélkül is szépek legyenek.

A teljes átépítés és felújítás irányítása mellett ő tervezte a lakás beépített bútorait is, amelyek világosan kijelölik a főzés és a mosogatás, a tárolás, vagy az étkezés, az alvás elkülönülő funkcióit. Az ő munkája a különösen szép fürdőszoba is, amelyet pengefallal választott ketté, kiaknázva a hosszúkás alaprajzú helyiség adottságait. „Úgy érzem, hogy régi és új környezetben egyaránt az egykori és a mai építészeti elemek, az antik és a design bútorok egysége alkothat csak igazi harmóniát – mondja a fiatal tervező. – Mint ebben a lakásban is, számomra a legszebb feladatot ezért a régi és az új értékek összehangolása jelenti, amihez a megfelelő anyagokat, színeket, formákat igyekszem mindig megtalálni.”