Aminek szűkében vagyunk, az mindig becses, akár a divatra termett kuriózum, még ha a leghétköznapibb dologról van is szó. Oroszlánszívű Richárdot például hóval kínálta meg a forró Szentföldön az ajjubida király, Szaláh eh-Din, mert ott az számított különlegességnek.
Ha tehát véletlenül szembe jönne velünk Oroszlánszívű Richárd klónozott mása (amit egyébként a tudomány pikk-pakk megold), mi mással is köszönthetnénk őt, mint efféle növénydíszekkel. Ám az elkészítésüknél tartsunk mértéket, hiszen azért, mert a fáknak nincs szájuk, mint a homo sapiensnek, s nem hangos a világ az ostoba fecsegésüktől, azért feltételezhető, hogy velőtrázóan sikoltoznak, amikor nyúzzák őket. Ezt nekünk, természet-közeliségről, fengsuiról, zöld- és mindenféle bioprogramokról áradozó, egyébként pedig autót puffogtató, szeméthegyeket halmozó embereknek illik tudni, bár fülünk nem mindig van hozzá. Szóval, csak óvatosan a nyírfakéreg-hántással, a vesszőtöréssel, nehogy gallyra (ad sarmentum) menjen tőlünk az erdő! Még akkor is, ha gyönyörű a fahéj (cortex) Szaturnusz-gyűrűiben lubickoló jácint (Hyacinthus), s mindenáron birtokosai szeretnénk lenni efféle látványosságnak odahaza. Egyébként pedig van megoldás, méghozzá sétával, természetélvezettel egybekötve.
A legegyszerűbb a virág- és kertészeti boltokban segítséget kérni, ott rábukkanhatunk egyéb gyönyörűségekre, zuzmókra, szárazvirágokra, egzotikus magvakra, amikkel tovább tökéletesíthetjük lakásunk dekorálását. A kalandvágyók persze a szelídített természet helyett nyakukba vehetik a vadont is. Nos, ha kimerészkedünk az erdőbe – feltételezem, hogy senki sem a legközelebbi közpark nyírfaligetét kívánja megskalpolni -, ereszkedjünk kicsit beljebb a sűrűbe, mindig téblábolnak ott holmi fakitermelők, erdőkerülők, ősvadászok, nyugdíjas élővilág-tanárok, akiknél vagy eleve akad pár tekercs fakéreg, vagy megmutatják, hol hevernek a kivágott lombvesztők, amelyekről különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül lecibálhatjuk a felesleges holmit. Az is előfordulhat, hogy spontán módon kidőlt fára bukkanunk, elvégre a juharok és az égerek is beleunnak olykor az üvegházhatásba, s nekünk már nincs más dolgunk, mint – szépészeti okokból – menteni a menthetőt.
