Ahogyan a leánder eluralta a teraszokat és a télikerteket, úgy a hibiszkusz is bevonult a lakásokba és élettársi közösségbe lépett e növényfaj rajongóival.
Mert szép számmal vannak hazánkban is kínai rózsamályva-gyűjtők (ez a növény hivatalos magyar neve), Amerikában, Ausztráliában, Malajziában pedig hivatalos hibiszkusz-társaságok alakultak. Nem csoda, hogy előbb-utóbb mindenki „megfertőződik”, hiszen a virág szín- és formagazdagsága lenyűgöző! Amikor néhány éve Ausztráliában, az ottani Hibiszkusz Társaságnál jártam, ezerhatszázfajtát regisztráltak. Mire hazaérkeztem – gondolom, – ez a szám vagy tízzel szaporodhatott, mert a nemesítők nem tétlenkednek. Hibiszkusz nevelésével kezdők is sikerrel próbálkozhatnak, ha kielégítik a növény néhány alapvető igényét. Melyek is ezek? – Tápanyagban gazdag, laza föld – Tavasztól őszig kéthetenkénti tápoldatozás – Nyáron bőséges, télen mérsékelt öntözés – Sok fény Van még egy fortély, amellyel meg lehet sokszorozni a virágok számát, ez pedig a metszés. Ha májusban minden ágat harmadára visszavágnak, a cserje elágazik, és a nyár derekára mindegyik hajtáscsúcson új virágok fejlődnek. A levágott hajtásokat homok és tőzeg keverékében meg lehet gyökereztetni.
Lovas Katalin
