A világos és sötét színek egymásra gyakorolt hatásának ismeretében bármely tér építészeti hiányosságai viszonylag könnyen korrigálhatók.
Normális viszonyok között térérzetünk a természethez igazodik. Emiatt lakásunkat is ösztönösen a minket körülvevő világban tapasztaltak alapján igyekszünk kialakítani, vagyis a fejünk felett inkább világosabb, a lábunk alatt pedig sötétebb árnyalatokat alkalmazunk. A falak és padló színeinek kiválasztásakor jó, ha tudjuk: – a sötét színek kicsinyítenek, ezért tőlük a tér nyomottá válik – a világos színek tágítják a teret, aminek következtében a helyiség nagyobbnak, magasabbnak fog tűnni – a vörös tónust tartalmazó, meleg színek „közelebb hozzák” a falakat, az erős árnyalatok szinte „rátelepszenek” az emberre – a kékes árnyalatok „távolságot” tartanak, ilyen színekkel a falak és a mennyezet „messzebb” kerül.
A minták is erősen befolyásolják a térérzetünket: – a falakon vízszintesen körbefutó csíkok alacsonyabbnak és szélesebbnek tüntetik fel a szobát (1. ábra) – a hosszanti csíkok magasítják a teret (2. ábra) – markáns, vonalas mintázatú burkolattal korrigálható a rossz arányú helyiség – a keresztcsíkok szélesítik és rövidítik a helyiséget (3. ábra) – a hosszanti padlócsíkok nyújtják a szobát (4. ábra) – az apróbb minták tágítják a teret (5. ábra) – a nagy minták (főként a vöröses színűek) kisebbítik a teret (6. ábra). Apróbb csalások: – a mennyezeten futó kábelek eltüntetésének legegyszerűbb módja, ha a az egészet egységesen valamilyen visszafogott, sötétebb tónusra festjük, ugyanis így a vezetékek nem vetnek árnyékot és szinte beleolvadnak a környezetbe – egy rossz arányú (túl magas, vagy túl alacsony) térben a szemmagasságban elhelyezett markáns képek, díszlécek „megfogják” a tekintetet, így nemigen nézünk felfelé – a kis tér változatosabbnak hat, ha a falakat egy nem túl harsány szín különféle árnyalataira festjük, amit a padlóburkolaton is folytatunk.
