Egy egész sereg nemzetközi hírű tervezőnek, köztük Jochen Vitt elnöknek is feltettük a címben álló kérdést az idei Kölni Bútorszalonon, gondolva, hogy Goethe, Schiller és a nagy filozófusok hazájában biztosan kapunk rá választ – és nem tévedtünk.
A végén jól járunk, mert a bútorok szépek, és új, kellemes környezetünkben nem is lesz már kedvünk mélyre szántó kérdésekkel foglalkozni, inkább iszunk, mondjuk egy pohárka narancslét.
Az idei Kölni Bútorszalon viszont az élenjáró kiállítók újdonságainak bemutatása mellett megpróbálkozott a jövőt kémlelő etikai kérdéseket is felvetni. Az „Ideal Houses”, a már méreteiben is lenyűgöző kísérleti pavilon létrehozása a legjobb példa erre. Két hatalmas méretű, átlátszó kockát bocsátottak Patricia Uruquiola (a többszörösen „felszentelt” olasz-spanyol designer régi ismerőse lehet olvasóinknak) és Hela Jongerius (ő a száraz észak-európai stílus követője) rendelkezésére, hogy alkossák meg két-két különböző szemszögből az ideális lakóházat. Akadt, aki már maga a csak női tervezőkre eső választás mögött is „trendet” vél felfedezni, de ebbe most nem mennék bele, lássuk inkább a két tervező külön-külön elgondolását, amelyek – avantgárd hírnevükhöz híven – akár provokációnak is megfelelnek. Lógni a lakásban
Patricia Urquiola háromemeletes lakótere kedves benyomást kelt. Majdnem minden lóg, a magas plafonra felfüggesztve, az összes tárgy és bútor puha, rongybabákra emlékeztető formájú. Csak az alacsony, ovális asztalkák állnak a földön, de abból rengeteg, egymás mellett, egymás alatt, szinte egész szigetcsoportot képezve. Kellemes és puha karosszékek és három, különböző anyagokból összeállított, hatalmas függőágy – színes takarókkal – teszik teljessé a képet. Szekrények, vagy könyvespolc-szerkezetek – vékony, hajlított, világos fa-oldalakkal – csak a falakra függesztve, könnyed, a hetvenes évekre emlékeztető stílusban fordulnak elő.
Az első impresszió szimpatikus: egy serdülőlány-szoba megnagyobbítását kelti a belépőben, de a részletesebb megfigyelés már értékeli a rengeteg szabad teret és levegőt, amit olyan jól sikerült „kordába szorítani” a kuckós, függő tárgyak segítségével. Lenyűgöző a státusszimbólumok, a hiúságot, vagy az anyagi jólétet idéző tárgyak, anyagok teljes hiánya. Aki hivalkodni akar, itt rosszul jár, ide csak a kényelem és az anti-konformizmus nyer bebocsátást, viszont a puha és színes felületek igen harmonikusan illeszkednek egymáshoz. Mindent összevetve Urquiola ideális otthona roppant egyszerű, és teljesen unpraktikus, nagyon bájos, és persze teljesen kivitelezhetetlen, de az ember a végén mégis úgy megy ki belőle, hogy milyen jó lenne egyszer így élni. Puha, színes és lógó dolgok között téblábolni este a munka után, vagy vasárnap délelőtt, és csésze teával a kézben, és fittyet hányni a szabályokra. Befalazva
A másik ideális ház már „szárazabbra” sikerült. Röviden azt mondanám: nagy semmi négy magas fal között. Itt minden elképzelhető berendezés a falakra került, így a rengeteg szék, a rengeteg tányér, egyszóval minden a falra függesztve, és mellettük a kockára beosztott polcokon egy csomó pokróc, összetekert matracok találhatók, a földön csak egyszerű, de kényelmes szőnyegek. Az inspiráció feltehetően az, hogy emberek jönnek, mennek, mi pedig, mint figyelmes házigazdák, leakasztunk székeket, leakasztunk tányérokat, legurítjuk a matracokat, és még pokrócot is adunk, ha éppen úgy hozza a helyzet. Ideális ház helyett mindez inkább ideális kaszárnyának tűnt, brechti színpadra emlékeztető kopárságával – de menjünk tovább. Státusszimbólumok és egyebek
Léteznek olyan nagyszerű bútorgyártók, amelyeknek a termékei egyszerre modernek és ugyanakkor státusszimbólumok is, sőt, azok is maradnak, amíg csak élnek. Klasszikusnak születnek már hipermodernen is. Ilyenek a Cassina bútordarabjai: nagyon drágák, de egy életen át gyönyörködtetik a szemet, és ha státusszimbólumot keresünk a lakásunkba, azt tőlük feltétel nélkül megkapjuk. A kényelmesség azonban nincs mindig arányban a szépséggel ezeknél a nagyszerű bútoroknál, a szintén olasz Natuzzi jóval olcsóbb foteljei, vagy sezlonjai között sokkal kényelmesebb darabokat is találtam, igaz, azok nem vetekedtek a Cassina már-már múzeumba illő szépségeivel.
Nem ilyen kiáltóan modernek, de nagyon szolid és luxus-benyomást keltenek a Selva nappali- és hálószoba-összeállításai, amelyek jól egyesítik a klasszikus elemeket az újabb irányzatokkal, mindezt nagystílű kivitelezésben. A Driade rendíthetetlenül az avantgárdhoz tartozik, és noha meglepetésük már nincs, székeik továbbra is nagyon kényelmesek, újszerűek, és még mindig Cristopher Pillet tervezi a legfontosabb bútoraikat. Ugyan nem sorolható a nagynevű kiállítók közé, de nagyon praktikus és szép a Flexlex holland cég asztala, amelyet mindenfelé lehet forgatni, például egy jó megjelenésű irodaasztalból fél perc alatt ebédlőasztalt lehet kialakítani. A német bútorgyártás kiemelkedő cége, az Interlubke hű önmagához: lényeges, pontos és elegáns. Forradalom a konyhában
A Pogenpohl, a konyhák konyhája ezúttal nappali szobabútorokkal hozakodott elő, ami tulajdonképpen nem is olyan meglepő, mert már egy évtizede tart a „konyhaforradalom”, ami ezt a valamikor egy kézlegyintéssel elintézett helyiséget egyre elegánsabbá, már-már hivalkodóvá teszi, sőt összeolvasztja a nappali szobával. Az biztos, a konyhabútorokban, vagy magában a konyhában érezhető valami bíztató, megnyugtató, ami eleve jó kedvre deríti az embert, tehát érdemes eltolni a lakás központját arrafelé.
A Bosch és a Siemens közös konyháiban például a sütés, főzés, szeletelés gyönyörű képernyő előtt történik, a tévé az elszívókéménybe van beépítve, pont szemmagasságban, tehát mindig lehet követni fél szemmel a műsort, még a bonyolultabb kézimunkák mellett is. A főzést könnyíti az induktív melegítőlap, ami nagyon pontosan beállítható, és amivel nem égeti meg az ember a kezét. Az automatikus kávéfőző természetesen beépített, cseréli az állott vizet, hogy mindig friss legyen az íz, tisztítja csöveit, és előre melegíti a csészét is. A sütőt nem kell súrolni, tisztítani, csak egy gombnyomás, és az esti film után elég egy száraz ruhával letörölni a tiszta hamuvá égett maradékokat.
Egy másik újdonság, amelyre igen büszke volt kivitelezője: a borhűtő- és hőmérséklet-szabályozó szekrény, amely üvegének megérintésére kivilágosodik. Elég megérinteni az üveget, és láthatjuk, miből mi van a szekrényben, kell-e utánpótlás, vagy tudunk-e szervírozni vendégeinknek érdemük szerinti finom borokat – mindez a szekrény kinyitása és az állandóra állított hőmérséklet megzavarása nélkül. A fény azután hamarosan magától kihuny – mert ugye az sem tesz jót a bornak. Ugyanígy a mélyhűtőt nem kell már olvasztani, és kézzel tisztítani, magától olvad és tisztul, még csak az ételt sem kell kivenni belőle. Viszont aki a konyhát kizárólag konyhának akarja, vagy esetleg olyannak, mint nagymamáink idejében, annak is akad elég választék. Kölnben a kiállítók huszonöt százaléka konyhabútor-gyártó volt, és a konyhai részleg, akárcsak tavaly Milánóban, itt is „állam volt az államban”. Ami tényleg tetszett A hajnali sötétség világosra fordul, végre minden be van pakolva, indul az autó, kezdődik a vakáció. Futnak a kilométerek az autópályán. Drágám – szólal meg hirtelen az ablak mellett bóbiskoló asszony -, elzártuk a bojlert a fürdőszobában? Férje akaratlanul is lelassít, hátrasandít a visszapillantó tükörben, mintha csak a távolságot mérlegelné hazáig az aszfalton. A bojlert? – ismétli rosszkedvűen. – A vízre emlékszem, abban egész biztos vagyok… vagy nem?” – dörmögi magában. Ha valaki esetleg magára ismer, az nem a cikk írójának a hibája: alighanem mindnyájunkkal megesett már egyszer-kétszer a fent említetthez hasonló eset. Valószínűleg a német tervezők is erre gondoltak, amikor belefogtak az új háztartási Infomodul megvalósításába. Hadd ne kezdjem a lényeggel, hanem az egyik talán legfontosabb eredménnyel: mobiltelefonunk segítségével percek alatt ellenőrizhetjük a lakás legkülönbözőbb pontjait, a hűtőt, a mélyhűtőt, a vízmelegítőt, a fűtést, a világítást, és ha minden rendben van, mi is megnyugodhatunk. Útközben hazafelé már lehet szabályozni a hőmérsékletet, hogy télen kellemes meleg, nyáron pedig jóleső hűvös fogadjon otthon, esetleg fel-, vagy leereszteni a rolót, de ami szintén fontos, bármikor ellenőrizni lehet lakásunk, házunk biztonságát is. Ha betörési-lopási biztosításunk riasztórendszeres biztosítási védelemre is kiterjed, kérni lehet, hogy a frekvenciát vezesse be szerződő felünk is, jelentősen megnövelve ezzel az ellenőrzés lehetőségét. Az Infomodul jól kihasználható az Interneten is, egy, vagy több webkamera segítségével bármikor odakukkanthatunk lakásunk bármely pontjára, ellenőrizhetjük például a gyerekszobát is. Ha lehet beszélni igazán hasznos újdonságról, ezt valóban annak találom, végre egy olyan szolgáltatás, amely néhány grammal könnyebbé teheti az életünket, javíthatja közérzetünket. Merre tart a lakberendezés 2005-ben? Jochen Vitt elnök szerint hónapok óta behatóan foglalkoztak ezzel a témával a kölni szalon rendezői. Létrehozták, mint a vásár szerves részét, a Trendboard-ot, az új hatásokat, új trendeket megvitató kört. Az eredmény számos sokszínű, és gyakran eredeti vélemény a közeljövő várható irányzatairól. Stefan Ytterborn, a Trendboard Stockholmból meghívott tervezője szerint például maga az ipari bútorgyártás forog veszélyben a jövőben. A ma embere szeretne olyan tárgyakat maga körül, amelyek különlegesek, az ő ízlése szerint készülnek, és a jövőben ez a folyamat valószínűleg felgyorsul, még erősebb lesz. Ezt pedig már nem tudja majd kielégíteni a sorozatban gyártott bútor. „Ehhez újra kellene keverni az alapanyagokat, a színeket, a dekorációt, amíg valami új meg nem születik, aminek egészen sajátságos karaktere lesz, valami olyasmi, ami nem tökéletes, lehet rendetlen is, lehet használt, viseltes is, és talán a legfontosabb követelmény, hogy olyannak látsszon, mintha nem géppel csinálták volna.”
Tom Dixon londoni designer szerint az érzés, a hangulatteremtés a legfontosabb tulajdonság a ma bútorainál. A család, mint életforma visszatérésének egyik okát is ebben látja. „Ma olyan körülményeket keresünk, amelyeknek összetartó ereje, érzelmi töltése van. Környezetünkben, és leginkább a lakberendezésben ez valószínűleg megerősíti majd a szélsőséges hatásokat: a bútorok között keressük majd a nagyot, a színeset, a gazdagon dekoráltat, vagy a meglepően szegényt, a romantikusan puhát, vagy a nyugtalanítóan keményet; mindegy, hogy milyen irányban, csak karaktere legyen, és képes érzések kiváltására.” Cristina Morozzi szerint az idő lesz a legfontosabb érték az életünkben, egyfajta új keményvaluta. A luxusnak is lassan átalakul majd a fogalma.
„Olyan bútorokat fogunk keresni, amelyek pontos és figyelmes körülmények között születnek, lehetőleg hosszú időt igénylő folyamatban. Az is lehet, hogy újra divatba jön egy kicsi módosított, modernizált változatában a jó modor, az illem, a régi, jó szokások, pont azért, mert nem is olyan régen lelkesen igyekeztünk megszabadulni tőlük. A bútoroknál asztalosmunkát szeretnénk, néha klasszikus formákat, vagy olyan karaktereseket, amelyeken nem fognak az évek.” A Natuzzi csoport irányzatokat kutató szakértői szerint egy berendezés, egy bútor átlag életkora hét év, ennyi idő után általában változtatni szeretnének rajtuk használóik – ők legalábbis ezt mérik le vásárlóik adataiból. (Érdekes, hogy ugyanez terjed el a házasságokról is: ott is a hetedik évet emlegetik a válság éveként.) Patricia Urquiola szerint egyáltalán nem érdemes az álom-otthon megvalósítására törekedni, ugyanis az egyik alapvető emberi tulajdonság, hogy mihelyt megvalósított valamit, máris újra gondol, az álom megszűnik álomnak lenni, és valami másra törekszik. „A lakás legyen csak jópofa, laza, és simuljon hozzá jól az életünkhöz” – mondja a designer.
A szakértők véleményéhez csupán annyit tennék hozzá: érdekes, milyen régóta nem beszél már senki a használhatóságról, a praktikumról, a olcsóságról, a strapabírásról; mintha ezek már kimentek volna a divatból, mintha hirtelen mindannyian milliomosok lettünk volna. Elképzelhető, hogy a következő Bútorszalonon végre ez is felkerül az aktuális témák közé, és az ideális lakást, vagy mondjuk inkább: az elérhetően ideális lakást egyszer például 30-40 négyzetméterre tervezik, ahol egy kispénzű srác, vagy lány minden szükséges holmijának el kell férnie, sőt néha még egy babaágynak is? Lehet, hogy nem leszek egyedül, aki megemeli a kalapját egy ilyen tervező, kivitelező előtt? Ki tudja, addig is elégedjünk meg a szebbnél szebb álombútorokkal, konyhákkal, szalonokkal, ágyakkal – és azzal a biztos tudattal, hogy van mire spórolnunk.
