Kevés lakásban van gardróbszoba, ezért a legtöbb család a hálószobában tárolja a ruhákat. Nem mindegy, hogyan!
Rejtett tárolók az ágy körül
Kisebb méretű hálószoba esetén célszerű beszerezni láthatatlan tárolóelemeket, amelyek vagy maximálisan beleolvasnak a környezetbe, vagy egyszerűen rejtve maradnak. Ezeket elsősorban az ágy alatt helyezhetjük el, de léteznek ágy fölötti, sőt a fejtámlába rejtett tárolók is. A fekvőhely alá – és ehhez már a 45 cm-es ágymagasság is elég – a ritkábban használt ruhákat, takarókat, ágyneműket, törülközőket ajánlott pakolni, olyan görgős dobozokban, amelyek nem sértik fel a parkettát.
Az ágy feletti szekrényeket általában 130 cm-es magasságtól érdemes felszerelni, hiszen így kényelmesen fel tudunk ülni az ágyban, anélkül hogy bevernénk a fejünket. Ilyenkor nagyon fontos, hogy a fal színével megegyező frontokat válasszunk – ideális a fehér, illetve szóba jöhetnek más világos árnyalatok –, mert így az elemek maximálisan belesimulnak a háttérbe. A harmadik út a fejtámla által nyújtott lehetőségek kiaknázása, hiszen ha szemből nyitjuk meg, itt is nyerhetünk akár egy 20-25 cm-es felületet, amit éjjeliszekrényként, esetleg az apróbb dolgok elhelyezésére használhatunk.
Dobogós megoldás
Ha kicsi a lakás, a hálószobában – vagy akár más helyiségekben – mindenképpen érdemes kihasználni a dobogó kialakítása révén nyerhető teret. A szinteltolással egyrészt markánsan elválasztjuk egymástól a funkciókat, például a hálórészt a beszélgetős-kanapés szobarésztől, másrészt mind a dobogó, mind a lépcső oldala rengeteg tárolási lehetőséget kínál, nem is beszélve az ágy alatti területről, ahol kialakíthatunk egy dupla fenekű ágyneműtartót. Sokan nem gondolnak rá, hogy a magasba is szerelhetünk polcokat, kampókat és akasztókat, amelyek rengeteg pluszhelyet biztosítanak; a ritkán használt dolgok elhelyezésére ez tökéletes megoldás. Végezetül egy jó tanács: mindig figyeljünk a dobozok, fiókok szellőzésére és a ruhák tisztán tartására!
Sztenderek
A „tárolás” szóról óhatatlan eszünkbe jut a „rend”, arról pedig a „szelektálás”. Megfigyelhetjük, hogy függetlenül a lakás méretétől és a lakók szokásaitól, voltaképpen sosincs elég helyünk. Ám ha megajándékozzuk magunkat a valódi szelektálás felszabadító tevékenységével, és eltávolítjuk azokat a tárgyakat, melyek már nem okoznak számunkra örömet (mert ez a fő a szempont), hamar rájövünk, hogy voltaképpen mindenünk elfér, nem kell új szekrényeket venni, sőt megengedhetjük magunknak pl. a „sztenderes” tárolás luxusát is! Az általában fémből készült, nyitott, konzolos sztenderdbútorok akkor válnak a szoba díszévé, ha kevés ruhát akasztunk rájuk, és az egyes darabok harmóniában vannak egymással, ilyenkor jó érzés rájuk nézni. Így mindig rend lesz, elkerülhetjük a zsúfoltságot, és nagy előny, hogy azonnal átlátjuk a „kínálatot”, ráadásul kényelmes a használata.
