A hatalmas, egyterű lakások varázsa semmi mással nem hasonlítható össze. Sokan a bennük rejlő, nagyszabású lehetőségek miatt kedvelik az ilyen otthonokat, mégis, ha nem csak egy szingli, hanem egy egész család lakja, nem árt fejenként még egy-egy szeparálható kuckóval is kalkulálni.
Végre nem kell takarékoskodni a hellyel – gondolná az ember, ha egy nagyvonalú beépítésre nyílik lehetősége. Pedig gond – igaz, másféle – itt is jelentkezik, hiszen a hatalmas „hodályok” berendezése legalább olyan nehéz feladat, mint egy kicsi tér okos kialakítása. A nagyvonalú tetőtér, vagy egykori raktár olyan feladatok elé állít, amelyekkel azelőtt nem szembesültünk. Pillérek, ferde síkok, szokatlan méretű nyílászárók, magas belső terek, amelyekben sokszor „hangyányivá” zsugorodnak amúgy normális méretű bútoraink. A alábbiakban az ilyen terek kialakításához adunk néhány megszívlelendő tanácsot: – általában kikerülnek a válaszfalak (persze csak azok, amelyeket a statikus engedélyez!) – egyetlen hatalmas tér lesz az egész lakás, csak a WC és a fürdőszoba kerül ajtók mögé, esetleg egy kamra a tárolásra – érdemes kihasználni a nyitott és zárt terekben rejlő lehetőségeket, amit a legegyszerűbben a Lego-szerűen összerakható, elemes bútorokkal lehet elérni – szekrényekből kialakíthatóak különféle beugrók, ahol jól megoldható a hálófülke is (a nappal kanapéként használt bútor éjszakára ággyá alakul, az intimitásról egy lehúzható reluxa, függöny, esetleg paraván gondoskodik) – a szabadon hagyott szerkezeti elemeket bátran vállaljuk fel, hiszen azok akár a lakás díszei is lehetnek – fontos szempont, hogy az egyes funciók helyét jól látható módon „jelöljük ki” a lakásban, hiszen enélkül zavaros lenne az összkép (például egy dobogóra állított hálósarok – megfelelő fényefektusokkal és kiegészítőkkel „megerősítve” – egyértelművé teszi annak szerepét).
