Le Corbusier néven vált világhírűvé a svájci származású autodidakta francia építész, a funkcionális építészet megteremtője.
Az 1887 októberében Charles-Éduard Jeanneret néven született Le Corbusier a 20. század első olyan építésze, aki négy kontinensen tevékenykedett, Brazíliától Indiáig számos országban tervezett épületeket, sőt egész városrészek megszületésében közreműködött. Több száz alkotása közül jó néhány inspirálta az utána következő generációkat, nagy hatással volt a modern építészet fejlődésére. Azt azonban kevesen tudják róla, hogy szobrászkodott és festett is, egészen élete végéig, munkái kiállításokon szerepeltek. Az 1929-es párizsi Őszi Szalonon bemutatott LC fantázianéven futó bútorait pedig a mai napig gyártják.
Le Corbusier eredetileg festőnek készült, de egyetemi rajztanára nem találta elég tehetségesnek, ezért a tervezőasztal felé irányította. 1909-ben, 22 éves korában egy párizsi építészirodában sajátította el a szakma rejtelmeit, itt ismerkedett meg a vasbetonnal is.
Két évvel később, európai tanulmányútját követően végleg a francia fővárosban telepedett le, és saját tervezőirodáját nyitott. Amédée Ozenfant festővel még ebben az évben elindították az Új Szellem című folyóiratot, és a körülötte szerveződő purizmus mozgalmat. „Az építészet elemei a fény és az árnyék, a fal és a tér” – így fogalmazta meg ars poeticáját az ekkor már apai nagyanyja nevét használó Le Corbusier.
Épületeivel és tanulmányaiban egyaránt a modern kori építészet, a városszerkezet és az ideális lakótér által felvetett kérdésekre kereste a választ. Híressé vált megoldási javaslatát öt pontban foglalta össze, miszerint egy jól megtervezett épület vázas épületszerkezettel – amelynek köszönhetően az alaprajz, a határoló falak, a homlokzat könnyen variálhatók –, több fényt biztosító szalagablakokkal, a cölöpökön álló épület alatt átfutó zöld területtel és kertté alakítható lapos tetővel rendelkezik.
Elvei tökéletesen tükröződnek az 1952-ben Marseille-ben épült Cité Radieuse 18 emeletes, 337 lakásból álló lakóházkomplexumában. Ebben az épületben megvalósította modulmértékrendszerét is: az épület arányait az emberi test arányaihoz tervezte. Bár az utókor vitatja, hogy az általa kidolgozott eljárás szerinti terek optimálisak, a Marseille-i lakóépület zarándokhellyé vált, ahogy a Párizs melletti Savoye villát vagy a franciaországi Ronchamp-i kápolnát is tömegek látogatják.
A svájci származású, de francia állampolgárrá vált Le Corbusier sosem szerzett diplomát, munkássága elismeréséül az ötvenes évek végén De Gaulle francia államfőtől kapott építész oklevelet. 2005-ben azonban nyilvánosságra kerültek náci szimpátiáról árulkodó gondolatai, s ez foltot ejtett becsületén, olyannyira, hogy a svájciak még a portréját is le akarták vetetni a tízfrankos bankjegyről. Életműve jelentőségéhez azonban nem férhet kétség: halálának 50. évfordulója alkalmából idén kiállítások sorával tisztelegnek előtte világszerte.
