A 19. és a 20. század fordulójának világítástechnikájában forradalmi változást hozott az elektromos áram megjelenése és elterjedése. A gyertyák, az olajjal világító mécsesek és a gázlámpák sorsa megpecsételődött, s a helyükre Edison találmánya lépett, aminek segítségével egyetlen kattintásra fénybe borult a szoba.
A világítótesteket ma már – használatuk szerint – direkt és indirekt fény adására, általános és helyi megvilágítások megvalósítására tervezik. Az 1919-ben, egyW. C. Poseynevű mérnök által írt tanulmányban lefektetett elvek azonban máig érvényben vannak: „… az a fontos, hogy a falakról és a mennyezetről annyi fény verődjön vissza, hogy attól a szoba minden pontja egyenletesen legyen megvilágítva. A kiemelten fontos pontokat, mint az íróasztalt, az olvasósarkot, vagy a zongorát kiegészítő fénnyel erősítsük. Ajánlatos az étkezőasztal köré erősebb fényeket telepíteni. A nappali erőteljesebb világításával annak kiemelt szerepét hangsúlyozzuk.” Száz év múltán, ma ismét radikális változásoknak nézünk elébe a lakásvilágítás terén. A minimalista lakástrendek hatására egyre több a bútorral, vagy az építészeti térrel szervesen összefonódó, beépített, rejtett, vagy süllyessztett fényforrás. Ezekkel a – gyakran gombnyomásra színváltásokra is képes – világítóeszközökkel egyetlen lakótéren belül is a legváltozatosabb hangulatok hozhatók létre. A világítás formai átalakulása mellet fontos a – mind tudatosabban vállalt – energiatakarékos szemlélet terjedése is. Az ennek keretében készülő, ergiatakarékos izzók és lámpák újabb és újabb generációi már a jövő irányát mutatják. KÉPES LEXIKON
Asztali lámpák: az általános világítás kiegészítői, segítségükkel kellemes, helyi fényvek alakíthatók ki. Automatikus kapcsoló: meghatározott időben, illetve mozgás hatására önállóan be-, illetve kikapcsol. Alkalmazása olyan helyeken ajánlott – például lépcsőház, előtér -, ahol előre kiszámítható időt töltünk el.
Állólámpák: sokféle formában, méretben és anyagból készülnek. Kivitelüktől függően alkalmasak helyi és hangulatvilágításra, vagy akár általános fényforrásnak is. Csiptetős íróasztallámpa: a korábban általános, nagy, nehéz talpakon nyugvó modell kiváltására 1933-ban készült az első, állítható csíptetővel rögzíthető íróasztallámpa. Direkt megvilágítás: célorientált megvilágítási mód, árnyékmentes, tiszta kontúrú végeredménnyel. Beépített világítótestekkel, reflektorokkal, ernyővel ellátott íróasztallámpákkal érhető el. Falilámpák: a korábbi, általános megvilágítást biztosító falikart – amelyet még gyertya, petróleum, vagy gáz üzemeltett – a 20. századi technika következtében folyamatosan felváltotta az elektromos árammal működő falilámpa. A legideálisabb világítást a szemmagasságban elhelyezett falikarokkal lehet biztosítani. Számtalan változatuk ismert. Gyakori típusok a kettős falikarok, a képmegvilágítók és az ernyővel ellátott falilámpák.
Fénycsóvás megvilágítás: a bevilágítandó terület méretétől függően kell a reflektorba izzót választani. A kibocsájtott fénycsóva átmérője a felhasznált izzó alapján többféle lehet. Fényszabályozós kapcsoló: alkalmazásával a pillanatyi helyzetnek megfelelő fényviszonyok állíthatók elő az adott helyiségben. Használatával energiát lehet megtakarítani.
Halogénizzók: nagyon jól adják vissza a színeket, főként a hideg árnyalatokat hangsúlyozzák. Mivel hamar felforrósodnak, gyerekszobába nem ajánlottak. Halogéngázzal töltött volframszálas izzók: az eredetileg közületek céljaira kifejlesztett izzók mára megjelentek az otthoni felhasználásban is. Főként ott javasolt a használatuk, ahol fontos az erős megvilágítás. Adapter segítségével hagyományos hálózatra is csatlakoztathatók. Hangulatvilágítás: a tompított világítás kiemelkedő szerepet játszhat az enteriőr nyugodt hangulatának megteremtésében. Hordozható lámpák: az enteriőr igényeihez alkalmazkodva helyüket könnyen lehet változtatni. Álló, vagy asztali változatai ismertek. Indirekt megvilágítás: a falról, vagy a reflektor speciálisan kiképzett felületéről visszaverődő fény enyhén árnyékolt, kontúrmentes képet eredményez. Ilyen hatás eléréséhez a mennyezetre fényt vető mennyezeti lámpák, reflektorok, átlátszó világítótestek ajánlottak. Kétdimenziós, miniatűr fénycső: irányítóegységgel ellátott fénycső, speciális fali-, vagy mennyezeti lámpához készül, adapter segítségével hagyományos foglalathoz is kapcsolható. Könyökmagasságban elhelyezett kapcsoló: megkönnyíti a mindennapokat az ajtó mellett elhelyezett, könnyökkel is működtethető kapcsoló.
Lámpaernyők: fontos szerepük van a világításban, ugyanis színükkel, anyagukkal, formájukkal meghatározzák az általuk közvetített stílust, ugyanakkor befolyásolják a rajtuk átsugárzó fény színét és irányát is. Miniatűr fénycső: a legtöbb energiatakarékos fénycső a hagyományos izzók egynegyedének megfelelő fogyasztással működik, élettartamuk viszont az előbbiek ötszöröse.
Mennyezetlámpák: klasszikus értelemben egy adott belső tér megvilágításáért a mennyezeti lámpák felelnek. A mennyezetre erősített megvilágítási formának számtalan változata ismert, leggyakoribb a rúdra függesztett gömb, az ernyővel ellátott függőlámpa, a különféle kialakítású csillár, vagy a mennyezeti sínnel kombinált spotlámpa, illetve a mennyezetbe, vagy álmennyezetbe süllyesztett fényforrások. Pontvilágítás: ilyen megoldással puha, kevés árnyékot vető, minden irányba terjedő fény keletkezik. Az üvegből, műanyagból, áttetsző anyagokból készülő lámpatestek, japán papírlámpák a legideálisabbak erre a célra. Rejtett világítás: bútorok, vagy építészeti elemek rejtett pontjain kialakított világítás, aminek célja a különösen szép tárgyak fénnyel való kiemelése, illetve veszélyes területek – például lépcsők, küszöbök – megvilágítása. Süllyesztett lámpák: beépítésükhöz 12-30 centiméter mélységű üreggel kell számolni. Tompa fények: a lakás sötétebb sarkai, szögletei derűsebbek lesznek az olyan felfelé, vagy lefelé irányított lámpák révén, amelyek közvetlen környezetüket világítják meg.
