Konyhánk berendezésének alapját a bútor képezi. Szekrénytől szokatlan módon ráadásul nemcsak tárolásra használjuk, hanem munkafelületként is, sőt fedlapjába süllyesztjük-építjük a főzőlapot, a mosogatót, a konyhagépeket. Nem mindegy tehát, milyen bútort választunk, át kell gondolni az anyagát, méretét, beosztását egyaránt.
69095-140-1-d00004A1C87073268f05f.jpg
Az étkezővel, nappalival egybenyitott konyhának nemcsak praktikusnak, hanem csinosnak is kell lennie, hiszen mindig szem előtt van. Itt egy méretes, magas szekrényelemben tárolják a tálalás kellékeit, a konyhabútort pedig körbejárható szigettel egészítették ki. Érdemes megfigyelni a színek, anyagok harmóniáját.
69096-140-2-d00004A1De3735bd5cde4.jpg
Fiatalos megjelenésű, mutatós, modern bútor áttetsző ajtókkal. A takarítás miatt is praktikus magas láb és a fém kontúrok könnyeddé teszik az egyszerű beosztású bútort, amelyet a mellé állított konyhagépes szekrénnyel egészítettek ki. Jól illenek hozzá a semleges háttér, valamint a vörös kiegészítők.
69097-141-1-d00004A1E69b3f9a2e01d.jpg
Szabadon, kampókra aggatva is tárolhatjuk a főzéshez, előkészítéshez szükséges konyhai eszközöket. A falfelületet kihasználó sín előnye, hogy jól átláthatóan, mindig kéznél vannak a szükséges kellékek, és a fiókokban is több hely marad.
69098-141-2-d00004A1F2b8d6316ed45.jpg
A bútorok széles elemválasztéka lehetővé teszi, hogy a szokatlan alakú helyiségek adottságait is maradéktalanul kihasználhatjuk.
Késélen
Konyhára márpedig szükség van. Egy legalább szekrényméretű főzőfülkét minden lakásban találni, még akkor is, ha üresek a polcai, egyszer sem használt a sütője. Sokan még teát sem főznek otthon, és hűtőt is csak a készételek és a hidegen élvezhető italok miatt tartanak. Egyre többen, egyre fiatalabb korban jutnak önálló lakáshoz, akiknek sem gyakorlatuk, sem kedvük a háztartás vezetéséhez. Sőt, még igényük sincs a főzésre, de minek is – az egyetemi vagy munkahelyi büfében mindent megtalálnak, ha meg mégsem, mindig kéznél a pizzafutár telefonszáma. Ők azok, akik, ha meleg ételre, ismerős ízekre vágynak, egyszerűen hazalátogatnak a szülői házba, eleinte nem ritkán egy kupac szennyessel a vállukon. Aztán, ahogy megszokják a saját hatáskörben vezetett életet, lassacskán csak kerül egy kávéfőző, kenyérpirító. Amikor pedig komolyra fordul a párkapcsolat, a felek kölcsönösen el akarják kápráztatni egymást – például a konyhaművészetükkel. Jöhet az internetről letöltött recept, a telefonos segítséggel lebonyolított sürgölődés. Ha sikeres az akció, talán rendszer lesz belőle, előbb-utóbb már a szakácskönyvet sem kell kinyitni, sőt saját kreációk is készülnek. Közben pedig ki-ki rájön, hogy bár szinte mindent megkaphat készen is, még sincs párja az otthon készült ételnek. Megéri talán az ablakpárkányon nevelgetni néhány cserépnyi fűszernövényt, kipróbálni az otthon gyúrt kenyeret, megkóstolni a saját lekvárral megkent házi süteményt. Persze az alkalmankénti alkotást nehéz összehasonlítani a muszáj-főzéssel, amikor változatos, tápláló menüt kell kitalálni minden napra, minden családtag ízlése szerint. A bevásárlással, cipekedéssel járó ételkészítés könnyen fárasztó robottá válhat, ahelyett, hogy izgalmas játék lenne színekkel, ízekkel, illatokkal. Aki profi játékossá akar válni, különböző tematikájú tanfolyamokon lesheti el a mesterszakácsok fogásait, de sokat tanulhat a főzőműsorokból és a részletes instrukciókat adó könyvekből is. És bár egy alig felszerelt kollégiumi konyhában is készülhetnek remek fogások, néhány minőségi alapeszközre biztosan szükség lesz. Sok múlik a késen, a főzőedényen, sőt a terítéken is. Az alkotás öröme, és az asztal körül ülők elismerő megjegyzései bőséges kárpótlást adnak a konyhában töltött időért, amit pedig másképpen is el lehetett volna – hasznosan – tölteni. Például szakmai mellékletünk tanulmányozásával.
