Vadregényesen kanyargó patak az erdő mélyén, körötte romlatlan szépségét őrző, őserdőszerű kert. A táj csendjét csak néha zavarja meg a madarak csivitelése, vagy a patak vízének csobbanása – mintha a Paradicsomban lennénk. Ez a ház igazi csapatmunka eredménye, melyből a tervező és a család is optimálisan kivette részét.
A házaspár – több korábbi lakása tapasztalatival fölvértezve – biztosan tudta, mire van szüksége. Az építész – szerencsés véletlen – a legtöbbször egyetértett velük, és művébe „átmentette”, amit csak lehetett.
Már rég magunk mögött hagytuk Szentendre óvárosát, s a külső részeken, egy négygyerekes család vendégszerető otthona előtt állunk. Egy zsákutca végén találjuk magunkat, ahol a hatalmas ősfák védelmét élvező házat szinte észre sem lehet venni, ugyanis az utca felé teljesen jelentéktelen arcot mutat. Első látásra nem sokat sejtünk a ház mögött kitáruló világból.
A ház tulajdonosai néhány éve – még szerényebb létszámmal – a városi élettől megcsömörlötten vetődtek erre a vidékre, ami akkor még teljesen városon kívülinek és elhagyatottnak számított. Csak mező és erdő mindenfelé, no meg a Pilisi hegyek összetéveszthetetlenül friss illata… Persze, hogy itt ragadtak. Bár azóta benépesült a keskeny utca mindkét oldala, a környék alapvető jellege szerencsére nem sokat változott. Amerre ellátni, a természetbe beillesztett, szerényen visszafogott házak. Hűs árnyékot kínáló, hatalmas fák, mesebeli lapulevelek és buján tarkálló vadvirágok mindenfelé.
A ház, akárcsak környezete, minden részletében a természetességet és az otthonosságot sugározza. Megépítéséhez rengeteg terméskövet használtak fel, mely harmonizál az egyszerű fehér falakkal, a tetőt pedig meleg-vörös cserép borítja. A ház tömbje a kert felé, a völgyben siető patak felé fordul, s szinte minden ablakból erre nyílik a kilátás. A kertben, az épület előtt – mintegy annak szerves folytatásaként – terméskőből emelt terasz kínál tavasztól késő őszig kellemes tartózkodó helyet. A terasz mögötti nappalit úgy tervezték meg, hogy onnan, egy hatalmas üvegfalon keresztül ki lehet látni a kert végén túl is, a háborítatlan természetbe. Aki itt ül, úgy érzi, mintha ilyenkor is a zöldben lenne.
Szóljunk tehát néhány szót a kertről is, amelynek létrejöttéért maga a természet a felelős. Lakói igyekeztek mindent úgy alakítani, hogy az eredeti, vásárláskori állapot lehetőség szerint ne változzon. Ahol lehetett – a patak környékén és a domboldalon – meghagyták a hatalmas ősfákat, bokrokat. Ami emberi kézre vall, azt sikerült szerencsésen beolvasztani a környezetbe. A ház körül új telepítésű gyep, a kerítés mellett saját játszótér, amit nemcsak a ház csemetéi, de környékbéli barátaik is szívesen látogatnak. A patak partján újdonság, a nemrég felavatott „kikötő”, ahol egy újabb tartózkodó hely keletkezett. Forró nyári estéken kellemesebb búvóhelyet el sem lehetne képzelni nála.
