Az aranyos, kis lakást kinccsé tevő kert, akárcsak a többiek otthona előtt viruló zöld, valójában a társasház közös tulajdona. De ugyan kinek jutna eszébe a mások terasza előtt piknikezni? Így hát a ház minden lakója sajátjaként használja, és persze ápolja az otthona előtt zöldellő területet. Ahogyan azt Antóniáék is teszik.
– Ilyen pici lakásnál – mondja az ismert tévés személyiség – egy huszonegy négyzetméteres terasz önmagában is nagy élmény: nyáron úgy érzem, mintha kétszeresére nőne a nappalink. Az előtte lévő gyepről meg úgy, mintha nagy kertünk lenne, az öt méter átmérőjű, picike medencéről pedig, mintha a megváltást hozná a kánikulai napokon. Pedig csak egy csobbanó.
Biztos vagyok abban, hogy ha csak icipici, aranyhalas tavacskánk lenne, az is sokat jelentene nekünk, már annak a látványától is jól éreznénk magunkat, de ez a kék vízfelület igazán feldobja nemcsak kertet, hanem a mi hangulatunkat is. Igaz, hogy úszni nem lehet benne, de a szépség mellett a belecsobbanás kellemességét is megadja.
Azon felül a víz hűsét, a felfrissülés örömét, no és azt a kellemes érzetet, hogy egész nyáron szabadságon vagyunk. Ha éppen nem valamelyikünk szüleinél időzünk Pécsen, vagy Szigetváron, akkor fel sem merül bennünk, hogy hétvégén kimozduljunk innen. Egy meleg vasárnap délután elég a boldogsághoz: kimegyünk a kertbe, sütünk valami finomságot, vagy esszük anyukám valamelyik csodálatos süteményéből, és ha nagyon melegünk van, belecsobbanunk a mi pici „tavunkba”.
