Az építkezés legelső és legkönnyebb lépése, amikor megálmodjuk, milyen is lesz az új otthonunk. Ám nem biztos, hogy minden apró részletet átgondolunk, minthogy az építkezés során számtalan, váratlan kérdés merülhet fel.
A tervezéskor legyünk előrelátók Vannak, akik már a tervezéskor tudják, hogy a tetőtérben lakótér lesz, és vannak, akik csak később szeretnék beépíteni. Semmiképpen sem érdemes a tervezés fázisában – az alacsonyabb díj reményében – kihagyni a tetőtér megterveztetését. A díj az építkezés volumenéhez mérten elhanyagolható költség, viszont az utólag betervezendő lépcső, vagy a túl alacsony hajlásszögű tető megemelése komoly fejtörés elé állíthatja mind az építészt, mind az építtetőt. Válasszunk optimális falszerkezetet A válaszfalak anyaga lehet hagyományos tégla vagy gyorsabban építhető, kisebb tömegű és szárazon szerelhető gipszkarton. A könnyű válaszfalak előnye, hogy a födémen bárhova elhelyezhetők. Mivel a hagyományos fatetőszerkezetek kismértékben, de folyamatosan mozognak, érdemes a hozzájuk csatlakozó válaszfalak rugalmas kapcsolatát megoldani. Fontos a fedélszerkezet is Különböző megoldások közül választhatunk. A hagyományos ácsszerkezet olcsóbb, ám némi megalkuvás, hogy a tetőtéri helyiségekbe tartóoszlopokkal és egyéb szerkezeti elemekkel szembesülünk. Igaz, sokan szeretik, minthogy az oszlopok sajátos hangulatot teremtenek. Egyéb, vegyes jellegű megoldások is léteznek (fa-acél, teherhordó falazat-fa, vasbeton, előre gyártott tetőpanelek stb.). Ha fa-elemeket választunk, mindenképpen fontos, hogy jól kiszárított és faanyagvédő szerekkel alaposan és szakszerűen kezelt fát alkalmazzunk az egész tetőszerkezetnél, sőt, az alatta lévő szinten is, így mentesítve az esetleges gombásodástól.
49597-8483-tetoternagy-334-d00003BA5b64ae4ca81db.jpg
Figyeljünk a hőháztartásra Közérzetünk a tetőtérben akkor jó, ha télen nem fázunk, nyáron nincs melegünk, elég világos és nem ázik be. Összefoglalva: télen a tető belső felülete ne legyen hideg, a külső síkja ne melegedjen fel, vagyis ne „szökjön” ki a meleg. Nyáron pedig a belső tetőfelület maradjon kellemesen hűvös. A klasszikus megoldás a szarufák közé illesztett hőszigetelés, a tetőszerkezetet pedig légrések közbeiktatásával kiszellőztetik, hogy télen a ki-, nyáron a beáramló meleget elvezessék. Ennek a módszernek azonban vannak veszélyei. Minthogy a fa hőszigetelő képessége rosszabb, mint a közeit kitöltő anyag, a tető „hőhidas” lesz. Ezt megakadályozandó a hőszigetelést a szarufák külső síkjára fektetik. Tetőfedéseknél minél nagyobb a fedés tömege (például betoncserép esetében), annál jobb a hőtároló képessége, amely a tetőtér nyári gyors felmelegedését gátolja, viszont arányosan erősebb tartószerkezetet igényel, amely viszont az építési költséget növeli. A tetőszerkezetben kialakított légrések akkor működnek jól, ha ki is szellőznek (távozik a meleg és a pára). Ezért a tetőfedő anyagok vásárlásakor gondolni kell arra, hogy a szellőzést szolgáló speciális elemeket is megrendeljük. Tanácsos minél nehezebb anyagokat beépíteni, mert ez megnöveli a szerkezet hő-késleltető képességét. A nyílászárókat úgy kell elhelyezni, hogy a helyiségek jól átszellőztethetőek legyenek. Az egymással szemben, a lépcső fölött, vagy a gerinc közelében elhelyezett tetősíkablakokkal a meleg levegőt kiszívó, úgynevezett kéményhatás érhető el, valamint a bevilágító felületek ideális tájolásával (a délnyugati tájolású ablakokon jön be a legtöbb meleg) és jó hőszigetelő nyílászárók beépítésével is javítható a helyzet. Páraveszély A hűlő levegőből, egy bizonyos hőmérsékleten, kicsapódik a nedvesség. A tetőtér beépítésekor meg kell akadályozni, hogy a tető belső felülete harmatpont alá hűljön (például a rosszul illesztett hőszigetelés hézagaiban, és egyéb hőhidaknál), különben ugyanis előbb-utóbb megindul a penészedés. Tökéletes megoldás a szaruzat külső síkján elhelyezett hőszigetelés. A párásodás a belső tér felőli oldalon elhelyezett párazáró (fékező) fóliával, valamint a hőszigetelés kiszellőztetésére alkalmazott légréssel előzhető meg. A két légrés közötti vízzáró fólia biztosítja, hogy kívülről, a héjalás felől se jusson nedvesség a tetőbe. A tetőtér bevilágítása Amíg nem léteztek a tetősíkba építhető nyílászárók, a tetőterek megvilágítását az oromfalon elhelyezett ablakokkal, vagy tetőfelépítményekkel („kutyaól”) oldották meg. Ám egyre inkább előtérbe kerülnek a tetősíkban fekvő ablakok, amelyeknek az alkalmazása számos előnnyel jár. Nevezetesen, az ég felé forduló tetősíkablakokkal a tetőtér megvilágítása jelentősen javul, minthogy így a fény közelebb kerül a belső térhez, és a mélyebben fekvő részeket is jól megvilágítja. Ahhoz, hogy ülő helyzetben is kilássunk az ablakon, annak alsó élét a padlótól kb. 90-100 cm-re kell helyezni. Ez mintegy 60-70 cm magas térdfallal érhető el. A 90 cm-es térdfalnál – az úgynevezett ablakdeszkás beépítési megoldással – még ideális magasságba helyezhetők a nyílászárók. Nem elég csak kilátni az ablakon, azt működtetni is kell. Ezért a méret meghatározásakor figyeljünk arra, hogy a kilincs magassága a beépítés után ne kerüljön 185-210 cm fölé.
