Ahogy minden nagy művész, Harry Bertoia is igazi polihisztor volt, gondolkodó, filozófus, dizájner, grafikus és szobrász. Legismertebb munkái a hajlított drótvázas Diamond és Bird székek.
Arieto Bertoia 1915. március 10-én látta meg a napvilágot egy kis észak-olaszországi falucskában, San Lorenzóban. Fantasztikus kézügyessége már fiatal korában megmutatkozott, a környékbeli esküvők menyasszonyai gyakran a kamasz fiút kérték meg esküvői ruhájuk megtervezésére. 15 éves korában Detroitba utazott, hogy meglátogassa testvérét, és annyira megtetszett neki a lehetőségek országa, hogy Michiganben maradt, ettől kezdve használta a Harry nevet. Ösztöndíjasként végre festészetet és rajzot tanulhatott, és hamarosan elindult a szakmai sikerek útján. A Cranbrook Akadémián olyan tanárokkal találkozott, mint a Bauhaus mestere, Walter Gropius.
A második világháború alatt főleg ékszereket tervezett, így például Ray Eamesnek is ő készítette a jegygyűrűjét. 1943-ban vette feleségül Brigitta Valentinert, aki édesapja révén szintén otthonosan mozgott a művészeti körökben.
Bertoia tehetségét jól bizonyítja, hogy amikor elküldött száz nyomatot a Guggenheim Múzeumba, a beszerzési igazgató mindre igényt tartott, sőt párat saját magának vásárolt meg. Monoprinteket (ezekből egyetlen példány létezik) egész életén át készített, még 1978-ban, halála évében is.
Évekig dolgozott Charles Eamesszel innovatív eljárások fejlesztésén. Sokak szerint Bertoia ötlete volt a hajlított rétegelt lemezből készült bútorváz, ami az akkoriban használatos keményfa bútorok világában óriási újítást jelentett. Eames erről később nem tett említést, egyedül aratta le a babérokat, a csalódott Bertoia pedig csendben félreállt.
Hans és Florence Knoll meghívására 1950-ben családjával Pennsylvaniába költözött, bútorok tervezése volt a feladata. Ebben az időszakban született meg a Diamond és Bird széksorozat: olyan hajlított rácsvázas székeket, foteleket készített, amelyek tökéletesen követik az emberi test vonalait.
Bertoia számos felkérést kapott kül- és beltéri szobrok tervezésére is, egyik első megbízója a General Motors volt. Hétköznapi emberek számára nehezen érthető műfajt teremtett különleges „hangszobraival”: az alkotások fémrudak kilengése és ütközése révén, illetve gonghangokkal a templomi harangokat és a bálnák énekét idézik.
Mindössze 63 évet élt, alkotóereje teljében elragadta a rák. „Nem hagylak el benneteket – mondta –, mert minden alkalommal, ha egy fa lombját megmozdítja a szél, rám fogtok gondolni. Ha egy szép virágot láttok, rám fogtok gondolni. Sosem voltam igazán vallásos ember, de valahányszor az erdőben sétáltam, éreztem egy magasabb rendű erő jelenlétét.”
