A főváros egyik budai kerületének kertvárosi részén látogattunk el egy nemrégiben épült házba. Az épület – kihasználva a telek adottságait – fél-szinteltolásos tagolást kapott, így kerülhetett közvetlen kertkapcsolatba a szuterénben lévő gépkocsibejáró és a teraszajtókkal körbevett nappali is.
Az ATR-ACT kreatív tervezőiroda által kialakított épületbelsőt a Gerőfi Mérnöki Iroda tervezte. Szoros együttműködésük eredményeként jött létre a megrendelők igényeinek, életvitelének teljes mértékben megfelelő otthon, amelyben a világos térfelosztáshoz világos anyag- és színhasználat párosul. – Mi jelentett kihívást a tervezés során? – kérdezem az ATR-ACT egyik tervezőjét, Baráth Krisztinát.
– Az építészeti terek önmagukban is érdekesek voltak, ezért szándékosan nem erőltettünk bele látványelemeket; igyekeztünk megrendelőink igénye szerint egyszerű, tiszta hangulatot teremteni. Az egyes szerkezeti egységekbe helyezhető funkciókban hamar megegyeztünk, de volt néhány, a tulajdonosok által meghatározott kötöttség, amelynek meg kellett felelnünk; például hogy nem kívánnak élénk színeket, viszont világos tereket és visszafogott berendezést szeretnének. A kihívást tehát azt jelentette, hogy hideg szín- és anyaghasználattal mégis meleg családi otthont teremtsünk. – Beszéljünk kicsit a térfelosztásról…
– A szinteltolásnak köszönhetően világos volt ez a feladat: a földszinten a nyílt zóna, a félemeleten, illetve az emeleten pedig a gyerek és a szülők intimebb szférája kapott helyet. A nappalit és az étkezőt kandalló választja el, amelynek kialakítása során fontos szempont volt, hogy a lehető legalacsonyabb beépítési magasságban – persze még úgy, hogy a használati, illetve fűtőértékéből a beépítés semmit ne vonjon le – kerüljön a térbe, így csak elkülönítse, de ne leválassza a különböző funkciójú tereket. – Sokféle anyagot használtatok, mégis sikerült az egész lakást egységben tartani. Ezt hogyan oldottátok meg?
– Igen, szinte minden típusú anyag megtalálható az enteriőrben – fa, üveg, fém, műanyag, bőr, textil -, de egymáshoz jól idomuló tónusokban. Egységes burkolatot és falszíneket választottunk minden helyiségbe, illetve a külső homlokzat anyagát behoztuk a belső térbe: a kinti dörzsölt vakolat került például a kandalló tűztere köré. Szándékosan nem nemes a kőburkolat sem, hogy a burkolatminőségek ne keveredjenek, illetve hogy a kandalló inkább falszerűen visszahúzódjon, mintsem harsányan magára vonja a figyelmet. Az egyszerűséget oldandó, igyekeztünk minden helyiségben elrejteni egy kicsit a ’70-es évekből: a dolgozószoba széke, az étkezőszékek, a gyerekszoba és a hálószoba textiljei mind-mind visszanyúlnak a ’70-es évek forma- és mintavilágához. – Nem idegenkedtek a házigazdák, hogy egy ilyen rideg anyagból készült bútor, mint az étkező székei váljanak az egyik meghatározó bútorcsoportjává a berendezésnek?
– Nem, hiszen ezeknek a Giovannonni által tervezett műanyag bútoroknak számos praktikus tulajdonságuk van, például forognak, állítható a magasságuk és nem utolsósorban ergonómiai kialakításuk révén roppant kényelmesek. Emellett könnyen tisztántarthatóak, így kisgyerek mellé is bátran választhattuk a legvilágosabb – fehér – színben. Íves vonalával pedig – ami leginkább talán egy fagylaltos kanálra emlékeztet – oldja az anyagából eredő ridegség képzetét; egy olyan szokványos bútordarabnak, mint a szék, játékosságot és állandóságot kölcsönöz, így valódi esztétikai élményt nyújt. A tervezés során mindezen túl az is emellett a bútor mellett szólt, hogy a berendezésben már törekednünk kellett arra az anyagegyensúlyra is, ami a kupola szerkezete miatt erősen elbillent a fa javára.
