Sokan kedvelik Tomay Tamás épületeit; az egyszerűség eleganciájával megtervezett, nyugodt, harmonikus benyomást keltő házak közül lapunk is bemutatott már néhányat. Ezúttal egy különleges elhelyezésű, meredek telek mélyén álló munkáját ismerhetik meg olvasóink, melyről maga az építész fogalmazta meg gondolatait.
Ez a ház Budapestnek egy olyan részén épült, ahol az utca hirtelen meredek lesz, lefut a völgybe, s ott végződik. Járda nincsen, amúgy is kevés a gyalogos, az utcai csapadékvíz nyílt árokba folyik, a házakhoz pedig hidakon lehet bejutni. Harminc évvel ezelőtt itt csak kirándulók jártak, az utcák is kirándulóösvények voltak, s legfeljebb egy-két ház akadt a környéken. Aztán kezdtek errefelé is építkezni; kezdetben még egy-kétszintes, párlakásos panelházat is betettek ide, most már jócskán a kor ízlésének kijáró házak emelkednek, amik között feltűnnek az „áruházi” modernek is. Úgy tűnik, a kiárusítás a végét járja.
Az utcai kerítés tömör, kisméretű téglából épült, magassága 150 cm. A téglák a lejtéssel párhuzamosan futnak, a lezárás – élére állított tégla – kötősor. A kapuk áttörtek, függőleges vörösfenyőoszlopok, közöttük 10 cm légrés, a kocsibejáró is nyíló, kétszárnyú. A házhoz a gyalogosnak lépcső, a gépkocsinak fűthető lehajtó vezet le. Mert lenn van a ház, a telek közepén, a mélypontban. Az utcától és a többi háztól távolabb, a telek terepvonalainak az öblében, mondhatnánk a gödrében. Innen az építési ponttól, keletre, délre, nyugatra csak emelkedés van, északra pár méternyi lapály, utána további lejtés. Jól van ez így. Nincs telekterep átépítés, rétegvonal elvezetés, fölfelé kapaszkodás. Ezek helyett beismerés van. A jutalom, a váratlan kilátás a házak között, és a biztos helyazonosság érzete. Az épület a mai családi ház nagyságrendben a közepes méretűek közé tartozik. Szélessége 8 méter, hosszúsága 16 méter. A hegy felől, három oldalról kétszintes, a lejtő felől háromszintes, funkcionálisan: földszint, emelet, tetőtér. Két generáció is élhet benne, de minimális belső átalakítással kétlakásos lakóépületként éppúgy szolgálhat.
A ház a jelenlegi fogalom meghatározás szerint magastetős. A tető enyhe hajlású, 10 fokos nyeregtető. A nyereg a megszokotthoz képest fordítva áll a házon. Így a hosszabbik homlokzati oldal lett az oromfal, de az alacsony tetőmeredekség miatt, nyilvánvalóan a „klasszikus” oromfalhoz kevés a hasonlóság. A fordított elhelyezést a tetőtéri terület jobb kihasználhatósága és a vasbeton szerkezet kedvezőbb statikai modellje indokolja, ám kétségtelen a formai indíttatás is, nevezetesen a lapostető és a magastető közötti harmadik változat láttatása. Az ereszek a rövidebb oldalakon nagy kiülésűek, a hosszabbakon kisebbek. Az ereszalja látszóbeton. Az ereszhomlok a kényszeres vastagság miatt nagyobb hangsúlyt kapott. A tetőn a cserép alacsony hajlásszögre gyártott, – az utcaszintről éppen rálátható -, precíz német termék. Kinézetre hasonlíthatna égetett, agyag trapézlemezhez, de akár homlokzatburkolat is lehetne. És a tető alatt van a ház, aminek a kontúrjából már csak a bejárat fölötti előtető, és egy-két felnövelt könyöklő lóg ki. A három terasz a ház kontúrján belül van. A legfelső déli-nyugati-északi, a középső és alsó nyugati-északi tájolású és kilátású. A tetőtéri terasz a fekvőterasz, az alatta lévő ülő, majd legalul az állóterasz van – a meghatározások természetesen nem funkcionálisak.
Az egész ház téglaburkolatú lett volna, ha kivitelezés közben nem változtatom meg az eredeti tervet: az északi oromfalon váltakozó irányú deszkabetétre cseréltem a téglát. Valószínű, tévedtem.
Tomay Tamás 1948-ban született Budapesten. Tanulmányait az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán, a BME Építészmérnöki Karán és a MÉSZ Mesteriskolán végezte. Munkahelyek 1972-1986 között állami tervező irodákban építész tervezőként tevékenykedett, 1986-tól saját irodájában dolgozik Fontosabb munkái A MIE Doktori Iskola témavezetője és a MÉSZ Mesteriskola vezető építésze. 1985-ben Ybl Miklós díjjal, 2000-ben Pro Architectura díjjal, 2004-ben pedig Molnár Farkas díjjal tüntették ki.
