Érdekes munka a lakásfotózás. Megörökítésre érdemes otthonokba nyerünk bepillantást, felfedezzük a kész képeken nem is mindig mutatkozó zugokat, érezhetjük a sajátos atmoszférát. De ami még ennél is izgalmasabb, az a tulajdonosokkal való megismerkedés. Beszélgetés közben fordulatokban gazdag életutakat, színes egyéniségeket ismerhetünk meg. Az egyik legjobb példa erre Christa és maga teremtette környezete.
Tizenkét éve, békeszolgálati önkéntesként került vendéglátónk az amerikai Kentucky államból Magyarországra. Azóta is több segélyszervezetben – és mellette állatvédő aktivistaként is – dolgozik, közben pedig szinte kifogástalanul megtanult magyarul. Volt nyelvtanár és újságíró, évekig régi bútorokat exportált, de közben tudta, hogy még nem találta meg magát. Kreatív, a természettel és az emberekkel kapcsolatos munkára vágyott. Egyik pillanatról a másikra döntötte el, hogy kisléptékű városi kerteket szeretne tervezni.
A most végzős egyetemista a fővárosba kerülve itt, a Rózsadomb tövében épült házban talált otthont magának. Az utcaszintnél alacsonyabban lévő, csigalépcsővel megközelíthető, sötét és nyirkos lakást valószínűleg cselédek használták – régóta nem is újította fel senki. Az idén éppen százéves épületen az idő és a főváros ostroma egyaránt nyomot hagyott – az összkép tehát nem volt valami biztató. Christa persze nagy lendülettel látott neki a teljes felújításnak. Már átalakított, kicsinosított lakásában élt, amikor megismerkedett a szintén amerikai segélyszolgálatos, regionális környezetvédelemmel foglalkozó Greggel. Mindketten megszállott kerékpárosok, autójuk nincs is. (Ahogyan tévéjük sincs, amivel Christa ezzel is úgy van, mint a húsevéssel: olyan régen leszokott róla, hogy már eszébe sem jut.) Greg bicajjal jár szentendrei munkahelyére, de kikapcsolódásként is hátizsákkal mennek túrázni, legutóbb például a Tátrába. A kétkerekűek iránti elkötelezettségüket mutatja, hogy tavaly nyáron született kisfiukat – mivel addig csak lánynévben gondolkodtak – az éppen akkor hatodszor (azóta hetedszer is) Tour de France győztes Lance Armstrongról nevezték el. Babakocsit nem is vettek neki, kenguruban és hátizsákban viszik magukkal mindenhová addig is, amíg ő maga meg nem tanul tekerni.
Az addig kétszemélyes lakás tavalyi, újabb átalakítását már a baba érkezésének híre motiválta. Sok változás történt az alig több mint hetven négyzetméteres lakásban. Helyet cserélt egymással a háló és a nappali, ez utóbbi közös térbe került az étkezővel és a konyhával. A konyha korábbi helyén kialakított fürdőszoba fölött a formális nappalit kiegészítő galériát alakítottak ki, eredetileg vendégszobának és olvasókuckónak. Itt találtak helyet később a vastag szőnyeggel, puha szivaccsal és számtalan párnával körülvett babaágynak. A fürdő és a hálószoba kivételével minden helyiség nyitott, Christa ugyanis nem barátja az ajtóknak. A korábbi vécét is ajtó nélküli fülkévé alakította, amelyben a fal takarásában lévő bojler mellett szép tálalószekrényt is elhelyezett. Ugyancsak kicserélődtek a korábban sem unalmas színek. Az ablakkeretek udvari oldalát királykékre festették, a hálószoba zöldjéhez hasonló konyhát pedig sárgára. Ez a két festés között eltelt ízlésbeli változásnak is köszönhető: Christa ma inkább a gazdag, erőteljes mediterrán színek bizarr együtteseiért rajong. A nappali saját kezűleg kialakított falfülkéinek például a fehér környezetét izgalmassá tévő, erősen megvilágítható, élénk padlizsán színt adott, a konyha boltíves falát pedig vörösre festette. Téglára cserélte a régi parkettát, amelyre kétoldalas ragasztóval rögzítette a számtalan szőnyeget. Erre a menhelyről elhozott négy cica miatt van szükség, akik teljes jogú családtagként járnak ki-be. Az ő közlekedésüket megkönnyítendő – és persze az örökös ajtónyitogatás fáradalmait elkerülendő – cserélte
ki Christa az ablakok régi „börtönrácsait” a macskákhoz méretezett, indamintás kovácsoltvasra. Nevetve meséli, milyen sok munkát adott egy családnak, amelynek egyik tagja az állatorvosuk, a másik pedig a civilben tűzoltóként dolgozó kovács, aki a lakás összes, egyedi tervezésű és méretű vasbútorának, de még a fürdőszobai tükör keretének is készítője.
Egyetemi tanulmányai is segítették Christát a kert megtervezésében. Az udvar közös a többi lakóval, de ezt a felét rajtuk kívül senki sem használja. Jelentős beruházással alakította saját kedvére: a fővárostól termőföldet rendelt, a hátsó szomszéd kerítését pedig biztonságosabbra cserélte. A téglából és bontott kerítéselemekből épített válaszfalra kúpcserép mécsestartókat aggatott, a burkolatba kovácsoltvas gyertyatartókat betonozott. Az ágyásokból kiszoruló, árnyéktűrő növényeket pirogránit kaspókban helyezte el. Funkciók szerint rendezte be a lakás részeként használt udvart: itt egy pad a beszélgetéshez, amott egy asztal – székekkel – a vacsorázáshoz, másutt egy napozóágy az ejtőzéshez. Christa kedvenc stílusai a szecesszió és az art deco. Legkedvesebb bútorát, a nappaliban álló üveges tálalót még régiségkereskedő korszaka előtt vásárolta. Később kialakultak a beszerzési helyei, megismerkedett a kínálattal, és vagy ezer hasonló bútort látott, de egyiket sem találta ilyen szépnek. Azóta is a szívére hallgat, csak azt veszi meg, amit nem képes otthagyni. Így találta a két fotelt az Ecserin, a teljes hálószoba-berendezést és több, azóta gyűjteménnyé vált Zsolnay-csempét a pécsi vásáron. Fontosnak tartja, hogy milyen tárgyakkal veszi körül magát, hiszen nem mindegy, mit kell nap mint nap néznie. Szereti a kézzel készített bútorokat, illetve azokat, amelyeknek érdekes történetük van – a nappali kanapéján például a legenda szerint a Monarchia egyik ezredese lett öngyilkos a birodalom összeomlásakor. Hasonlóképpen fontosak számára a falakat díszítő, egy-egy emléket felidéző képek, köztük a nagypapa bronzkori nyílhegy-gyűjteménye.
A fotók többsége saját munka, Christa szívesen utazik és örökíti meg élményeit. Maliban, Nigerben és Burkina-Fasóban a CARE segélyszervezetnél dolgozó unokatestvéreinél járt, Dél-Afrikában pedig egy híres botanikus kertet tanulmányozott. Ha csak teheti, sorra látogatja a világban szétszóródva élő barátait és családját is, akik szintén kíváncsiak a sokat dicsért Budapestre, és benne a különleges hangulatú kis lakásra.
