Érdekes élmény végignézni egy épület születését, ahogy egy szokatlan, sokáig fel sem ismerhető szerkezetű ház egyre nő, majd egyszer csak ott áll, készen.
49031-7857-hk07-d00003A19d9eeb0d67d2f.jpg
Néhány éve az Aranyvölgy még a főváros „alvó” területe volt. A szerencsés, viszonylag nagyméretű telekosztás, a völgyet övező Péter-hegy védett erdősávja, kertváros kiépítését tette lehetővé. Telkenként felvásárolva a terület egy részét, „provinciális modern” építészeti stílusú házakat kezdtünk itt építeni. Ami Európa más tájain már régen kialakult – az igényes, helyi sajátosságokat kihasználó családi ház -, az nálunk még csak szórványosan bukkan fel a posztmodern és az eklektika szűnni nem akaró divatja – mondhatnám: ízlésterrorja – mellett. Úgy gondoltuk, ha a kertvárosi villanagyed egybefüggő területén olyan képet mutatunk be, amely a hasonló gondolkodású építészek egyedi épületeiből áll össze, azzal felbátorítjuk azokat, akik ilyen házakban szeretnének élni, s akiket örömmel tölt el, hogy az ablakukból kitekintve hasonló vizuális élmény köszönt rájuk.
49032-7858-hk08-d00003A1Aa6e8fd240a59.jpg
49033-7859-hk09-2-d00003A1Baf1722d31ee4.jpg
A telek mérete éppen megfelelt egy ikerház építéséhez. Amivel ki akartunk lépni az ilyen típusú épület adta kötöttségekből, az a ház nyugati oldalán megjelenő hatalmas télikert. Családi háznál nagyon fontosak a kint és a bent határait minél inkább feloldó megoldások, hiszen az ember természetes vágya a kert közelsége, a természet évszakok szerinti változásaink folyamatos megtapasztalása. A télikert éppen ezt a vágyunkat teljesíti – s erre épül az egész ház alapgondolata: a transzparens, fényjárta terek kialakítása.
49034-7860-hk12-2-d00003A1Cb4fc5a59b82e.jpg
49035-7861-hk10-d00003A1D7b47039a301d.jpg
49036-7862-hk13-d00003A1Ee67cbd3a8abd.jpg
A ház eredetileg két testvérnek épült, de az élet úgy hozta, hogy ma mégis vevőkre vár. A helyzet megváltozása érdekes, s némiképp keserű tapasztalattal gazdagította ismereteinket. Nevezetesen, hogy itt, a mi hazánkban valami újhoz kedvet teremteni, majdnem olyan, mintha holnaptól csak szép barna rozskenyeret akarna sütni a pék. Aki kóstolta, érzi, milyen finom, de hát mindenki más fehér bucit vesz… Pont emberünk legyen az első, aki rákap a másmilyenre? Mit szól a család, a barátok serege és a sarki fűszeres?
49038-7864-hk15-1-d00003A1Fa17373f5118b.jpg
49037-7863-hk14-d00003A2016f189d453fd.jpg
Így van ez az épületekkel is. Fiatalok állnak kikerekedett szemmel a nappali közepén, rajonganak a ház minden szegletéért, meg nem álmodott álmaik válnak valóra, már holnap költöznének. Csak hát a vételár kifizetésében benne vannak a szülők, a nagynénik, a közeli és távoli rokonok, vagy, ha nem, akkor is: ilyen sok pénz elköltésénél mindenkit meg kell kérdezni. És jön a család, még a nagymama is… Rövid úton kiderül, hogy itt semmi nem „szabályos”, hogy nyomokban sem lelhetők fel az előkelőség dél-amerikai szappanoperákból ismert szimbólumai vagy a honi „luxus” emblematikus anyagai. Ráadásul ki hallott már olyat, hogy a kinti falakon angolvörös faburkolat legyen?! Mindez a többieknek túl „modern”. És a fiatalok szemében egyszer csak kihuny a fény, és megjelenik „az idősebbek mégis csak jobban tudják, mi a jó nekünk, talán mi tévedünk” tompa árnyéka. És nekiindulnak egy minden nagynéninek tetsző márványpadlós, aranycsapos, kovácsoltvas barokk kertkapus „igazi” házat keresni.
49039-7865-hk15-2-d00003A218bc792fec712.jpg
Ám szerencsére, ha nem is könnyen, de az azonos módon érző és gondolkodó emberek mindig megtalálják egymást. Esetünkben mi, tervezők, építők és azok, akiknek érték a fa, a kő, az üveg, a bontott tégla kézműves szépsége, a terek és gondosan megválasztott belső anyagok egyszerű, jól áttekinthető rendje és harmóniája. Ők megtalálnak minket – mi nekik építünk.” Tervező: Hanusovszky Katalin, Szöveg: Bors Edit, Hanusovszky Katalin, fotó: Szathmáry Zoltán H&K 2005/3
