Vendéglátónk nem tartozik a vándormadár-típusú lakástulajdonosok közé. Akkor változtatott először, amikor élete nagyobb vargabetűvel az egyik vidéki városba sodorta, s eladta régi építésű házban lévő, polgári berendezkedésű lakását.
– Gondolom, jó néhány lakást megnézett mielőtt emellett döntött volna. Miért választotta az egyébként igazán gazdag ingatlankínálatból épp ezt? – A remek beosztás ragadott meg a hetvenöt négyzetméter alapterületű, egy plusz két félszobás lakás láttán – mondja László. – A terek és a funkciók oly kedvem szerint valók, hogy a nappalihoz és a hálóhoz, valamint a konyhához csatlakozó erkély csak ráadás volt, nem szólva a minőségi kivitelezésről és a viszonylag szolid árról. Igaz, a hagyományos polgári lakások beosztásához mérten ez valóban rendhagyó.
Az ajtón belépve máris a nappali tárul elénk, s a szem továbbfut az erkélyen, át a növényekkel betelepített udvarra. Rendkívül szellemes megoldásnak tartom, hogy a konyhát az előszobától olyan L-alakú pengefallal választották el, amelynek a bejárat felőli oldalát teljes egészében gardróbszekrénnyel hasznosíthattuk. A pengefal másik oldalán lévő konyha egy térben van ugyan a nappalival, ám az L „talpa” félig rejti, így mégiscsak szeparált. A pengefal mintegy lezárásaként pedig – mint a nappali része – az étkezőnek adtunk helyet.
– Ahogy látom, a két félszoba és a fürdő is tökéletesen elkülönül az aktív szférától, olyannyira, hogy a nappali-étkező-konyha hármasától külön, hallszerű közlekedő választja el. – Ezt is kitűnő megoldásnak tartom, hogy az intim szféra szinte hermetikusan elkülönül a lakás többi részétől. Ráadásul úgy, hogy a két félszoba közé került a fürdőszoba. Értelemszerűen ezek egyikében a hálót, a másikban dolgozó-és vendégszobát rendeztem be. – Ám nem csak a belsőépítészeti megoldások, hanem a lakberendezés is figyelmet érdemel. Egységes szemlélet hatja át a hetvenöt négyzetméter minden zegzugát, mégpedig a minimál szelíd, „emberközeli” változata. – Azt gondoltam, hogy az újépítésű ház egyszerű stílusához sem illene a régi, polgári hangulatú berendezkedés, ráadásul nekem tetszenek is a tiszta, egyszerű, nem túl színes, inkább visszafogott, egységes enteriőrök. Hosszas keresgélés után épp az egyik Lakáskultúra Élőben kiállításon találtam rá a HÜMA Design igényes bútoraira, amelyekkel a konyhán kívül a lakás valamennyi helyiségét egységes stílusban berendezhettem. S minthogy a beltéri ajtók és a parketta is bükk színű, kézenfekvő volt, hogy a bútorok is erre „hajazzanak”.
Az ülőgarnitúra szürke-barna szövésű kárpitja és ugyanabból a kárpitból választott fekete-barna párnák a nappali szekrényrendszerében lévő, fekete-fémszürke felületekkel, valamint az étkező székeinek kárpitjával rokonok. A sötétebb színek ellensúlyozzák a következetesen hófehér falakat, amit egyébként szintén kedvelek. Élénkítőnek a bordó dekorfüggönyt használtam. – Mindez saját kútfőből vagy szakember bevonásával zajlott? – Amikor megtaláltam a nekem tetsző bútorokat, a HÜMA Design szakember- munkatársai nem csak a színek és formák összehangolásában, hanem a méretre tervezésben is segítettek, A-tól Z-ig. A berendezkedés végül is olyan lett, amilyet megálmodtam.
