Messze a várostól, ezeréves kupolák árnyékában él a művész, aki jól ismeri az üveghegyet, anélkül hogy megmászta volna. Ő inkább arrébb hordta, mégpedig jó néhányszor, apró darabonként. S most, e színes szilánkokból összerakott kincseit megmutatja nekünk is.
A művész – sokaknak inkább Tanár úr – ott jártamkor már reggel óta gyomlálta a gyepet, saját galériája körül. Hatvannégy évesen elérte, kiharcolta, felépítette feleségével, Mártával, ezt az összefogásból és jó szándékból épült művészeti-kulturális centrumot. Mert ez, a Pannonhalmi Apátság szomszédságában álló elegáns üvegműcsarnok a történetünk vége, amolyan happy end a hegy tetején?
Itt, saját életművét, kortársai és tanítványai munkáit körüljárva, a régi fényképek mellett nagy nosztalgiázásba kezdünk Hefter László üvegművész -restaurátorral. Felidézzük a történet elejét, mikor még oly távolinak tűnt az üveghegyhez vezető út, mely egyetlen, több mérföldes lépéssel vette kezdetét. Nagyot lépett, szinte új életet kezdett az a maroknyi fiatal képzőművész – köztük László is -, akik friss diplomával a zsebükben felszedték a horgonyt a fővárosból és beköltöztek a frissen átadott parányi művészlakásokba, Győr belvárosában. Körülbelül innen, a hetvenes évek végétől datálódik az a különleges, pezsgő művészeti élet, amiről a város akkori fiataljai a mai napig jóleső emlékeket, sorsdöntő élményeket őriznek. Hisz kis idő múlva nem számított jó fejnek az a tinédzser, aki meg nem fordult a Hefter-féle rajzszakkörben?
A fekete-fehér fotókon tehát Trapper farmeres, hosszú hajú fiúk és lányok állnak önfeledt révületben a Tanár úr körül, akinek mindig volt ideje mindegyikőjükre. Az elvarázsolt fiatalok természetesen mit sem éreztek abból a hihetetlen erőfeszítésből, állhatatos munkából és összefogásból, ami a kincset érő rajzórák, kirándulások, múzeumlátogatások háttere volt. Ők csak egyszerűen azt az utolérhetetlen, felszabadult, alkotó szabadságot érezték, ami akkori életüket, gondolkodásukat teljesen kitöltötte, és sokuk sorsát megváltoztatta. „Hefi” szakköréből és műtereméből nap mint nap gazdagon távozott mindenki, többen művészeti iskolákba jelentkeztek, képző-és iparművészként végeztek: 1978 óta több mint százan! Ám a Tanár úr egy másfajta átörökítésre is gondolt, mikor a művészeti oktatást a szakképzésbe oltva 1993-tól a győri Kovács Margit Szakmunkásképző és Művészeti Szakiskolából évente tíz-tizenkét főnyi, ólomüveg-művességet kitanult fiatalt kezdett útjára bocsátani. Tette ezt a negyven éve fokozatosan sorvadó üvegműves szakma megmentésére, műhelyei újjáélesztésére, saját tudásának javával.
Ők, a néhai és jelenlegi tanítványok is rendszeresen kiállítanak, megmutatkoznak mesterük új galériájában, ahol a kortárs üvegművészet színe-java felvonul. A belsőépítészeti előadások és kurzusok, hazai és külföldi résztvevőkkel induló műhelymunkák és szakmai találkozók, felnőtt és gyermekfoglalkozások mellett látható az a számtalan stílus és helyszín, ami Hefter László szakmai pályáját jelenti. És ahogy a letisztult formavilágú, modern épület mellett békésen megfér a mester felújított, száz éves, tornácos parasztháza, ahogy az absztrakt kiállítási darabok közül átsétálunk a borostyánnal takart támfalak, faragott szuszékek, biedermeier szekrények, lantlábú asztalkák hangulatába, a száradó levendulacsokrok és a napon érlelődő körték illatába – épp olyan természetes állandósággal váltakoznak a művész sokarcú alkotásai. Az üvegművesség tradícióit őrző régi és új „gyermekei”. Modern üvegablakok a Megyei Ítélőszék épületében, absztrakt, karcolt fény-képek egy grafikai arculathoz, felülvilágítók, térelválasztók, ablak- és ajtóbetétek civil életterekbe és középületekbe; örökbecsű alkotások a legjobb belsőépítészek felkérésére. „Színes ablakokkal szeretném megvilágítani azt, ami belül történik… az én ablakaim a valóságról a képzeletre nyílnak” – vall színt a művész.
És az alkotó fantáziából született, belsőépítészeti téralakításhoz kapcsolódó új művek mellett a másik, „ólomkeretbe foglalt szerelem”, mely egyben az elmélyült, több évtizedes kutatómunka gyümölcse: a restaurálási munkák. A legnevesebb mesterek – Róth Miksa, Székely Bertalan, Lotz Károly, Katzmann Ede, Stornó Ferenc, Ligeti Károly, Novák János – pusztulástól megmentett művei nyomán. Mindez és még felsorolhatatlanul több is belefér Hefter László eddigi életművébe – mely anyagban számolva lassan eléri az ezer négyzetméternyi ólmozott üvegfelületet. Műhelyében csak a felvételeink erejéig álltak csendélet-modellt a szerszámok, egy pillanatra szakadt meg a kalapácsütések fémes taktusa. Így mi sem zavartunk tovább. Inkább térképet hajtogattunk Hefter László alkotói katalógusából, és kalandos utazásba fogtunk időben és térben, határokon és évszázadokon át? Bécstől Budapestig, Sopronon, Óváron át Pannonhalmáig: főapátságok, plébániák, székesegyházak, ispoták, múzeumok, banképületek, bíróságok, éttermek, szállodák, szakrális és világi műemlékek és új épületek színes, festett, ólmozott üvegablakain keresztül. Szép őszi, kulturális-történelmi kirándulásnak ajánljuk mindenkinek a varázslatos fényszilánkok nyomába eredni. A pannonhalmi galériába, az üveghegyen innen és túl.
Helyszín: www.hefterlaszlo.hu
