A tenger mellett más az élet. Már a szellő is mindig sós egy kicsit, és a napfény erősebben, majdnem fehéren lángol. A fürdőzés utáni, délutáni feketének pedig fantasztikus a zamata. Noha mindig akad munka, tennivaló, azért azt is valahogy komótosabban intézi az ember. Nem lustaságból, hanem mert minden percet ki akar élvezni.
76989-87-d00004D0F4387edd6ac93.jpg Eva és Giorgio jó tizenöt évvel ezelőtt szerettek bele Korzika szigetébe, ahol mindez megvan, azután évekig kutattak egy házikó, vagy egy telek után. Nagyon megörültek a tüskés bozóttal benőtt, elvadult kertnek az egyszerű kis házzal és a hozzátartozó terméskő pajtával. A tengert csak sejteni lehetett valahol a fák és a bokrok összefonódó rengetege között, de Eva fejében már akkor is megvolt az álom egy lágyan ívelő domboldalról és az egészet megkoronázó medencéről. Mikor kezdik a bontást? – kérdezte a közvetítő ügynök, mikor hosszas huzavona után aláírták a papírokat. Ők kellően megdöbbenve inkább másra terelték a szót.
76988-86-d00004D10b3755ad5c03f.jpg A kicsi, de kedves házzal semmi bajuk sem volt, sőt, már azt is kiszámították, hogy ha rendbe hozzák a terméskő pajtát, ott megfér a srácok szobája, s talán még egy vendégszoba is. A házikó három-négy évig maradt is úgy, ahogy rábukkantak, épphogy csak lakható állapotban. Az első a kert és a medence volt.
76986-92-d00004D112c925bc22941.jpg 
76987-93-d00004D12fa534ef00f1b.jpg Egy télen át rajzoltak, terveztek a nyáron kattintott fényképek alapján; Eva valamikor karácsony után állt elő a medence első vázlatával. Giorgio nagyon meglepődött, de a gyerekek lelkesen üvöltöttek. Nem volt mit tenni. Ha egy házasságban béke van, akkor minden van. A következő évben azután későre tolták a vakációt, és nekiláttak megtisztítani, átrendezni a kertet. Mindenki kapott szerszámot, a gyerekek is. Ők persze, ha megunták, mehettek fürdeni. Az őszi hétvégéken, amikor csak el tudtak szabadulni a nagyvárosból, tovább folytatódott a munka. Jöttek néha az öreg bor- és olajtermelő parasztok a közeli faluból, Giorgio hívta őket, hogy nézzenek be, adjanak egy-egy tanácsot. A következő nyáron már megvolt a pompás kilátás a Saint Florent-i öbölre, a szemközti dombokra. Megkezdhették a medence alapozását. Barátaik kicsit furcsállva hallgatták terveiket, a házikó pedig annyira szűkösnek tűnt a fényképeken, hogy szerintük inkább azzal kellett volna foglalkozni. De kétkedésük csupán az első látogatásig tartott. Akkora már elkészült a medence, és néhány nap után már ők is barnára sülve, mosolyogva bólogattak. Nem is szólva gyerekeikről, akiket alig tudtak hazacipelni. Hiába, a tenger mellett más az élet. Ezután következett a ház renoválása és bővítése. A régi házikó megmaradt a maga provence-i stílusában, s okker árnyalatú stukkó-festést kapott, felül kézzel festett virágmintákkal.
76979-88-1-d00004D13d56183ef2e14.jpg 
76980-89-d00004D148cd1d362beb4.jpg
76981-88-2-d00004D157467efb70c59.jpg A nappali és a konyha egyetlen nagy tért alkot. Eva stílusát dicséri a régi, csavart zsinórt utánzó elektromos vezetékek alkalmazása a nappaliban és a konyhában. A mosogató, és főzőlap beépült a falba helyezett vastag munkapolcba, alatta vidékies ízű függöny takarja a háztartás eszközeit. A nappali bútorzata mindössze egy régi parasztasztal meg egy szófa a tévé előtt, ahol néha az egész család összeszorul. A hálószoba szintén egyszerű, de hangulatos, fagerendákkal és franciaággyal. A szekrényt itt is függöny takarja el. A vendégháló viszont karakteresen, barlangosra sikerült az öreg terméskő falak között, az egykori pajtában.
76982-90-d00004D16d6fb9323cd1f.jpg 
76983-91-d00004D1765f1c3535e7d.jpg Az egyetlen luxus, az aránylag tágas és világos fürdőszoba, amely felülről kap fényt, s a múlt századforduló világát idézi. Giorgio a kert felelőse, imádja fügefáit, a kaktuszokat, és büszke a rozmaringra, a bazsalikomra. „Szinte jól lakik az illatuktól az ember” – emlegeti. Egyébként a reggeli, az ebéd, vagy a vacsora helyszínét három kedvencük közül választhatják ki; a ház előtt, a medence mellett, vagy a lugasban. Este néha átugranak a szomszédos Saint Florent nyüzsgő kávéházaiba, bár inkább kint ülnek le, a járdára kitett asztalok mellé. Kint jobb.
