Szerethető design

…ahogy ez Juhász Miklós lakberendezővel is történt. Ám az ő esete ennél kissé kalandosabb volt. Hogy miért? Arról maga a lakberendező mesél… – Ez a megbízás elég sajátosan indult – mondja Juhász Miklós. – A ház belsejének kialakításában már a villanyvezetékek, lámpakiállások megtervezésén is túl voltam, amikor a munkát hirtelen leállították, mert a tulajdonosok az eladás mellett döntöttek. Eközben egy másik ház berendezésén is dolgoztam, és a megrendelő egyszer csak szólt, hogy mégsem építkezik, mert vett egy félkész házat, és ott kellene folytatnunk a közös munkát. Mit ad isten, ő lett az új tulajdonos! A kapocs pedig mindkét ház tervezője, Török Csongor építész, akinek nagyon szeretem a házait. Amellett, hogy extra ötletekkel fűszerezett, arányaiban is szép épületeket tervez, a belsők funkcionális téralakítása is tökéletes. Például nem kell falakat mozgatni ahhoz, hogy optimális berendezésű legyen a lakás, ami sajnos nem minden építészre jellemző. – Valójában csak be kellett fejezned az előző tulajdonosnál megkezdett munkát – vetem közbe. – Nem egészen. Az új megrendelő teljesen más koncepcióval rukkolt elő, mint a korábbi terv, illetve a már megkezdett munkálatok voltak a kétszintes családi házban. Ebben az értelemben is nagyon tanulságos és érdekes feladat volt, minthogy az előző megrendelő visszafogott, letisztult formavilágú, modern, már-már puritán kialakítást-berendezést kért, míg az új tulajdonos lágyabb, de elegáns, nagyon lakályos, kényelmes otthont a lehető legjobb minőségű anyagokból kivitelezve. És a Török Csongor tervezte ház belső kialakítása mindkettő megvalósítására tökéletesen alkalmasnak bizonyult, csak nekem kellett „szemüveget” váltanom az új koncepcióhoz. Ami nem volt nehéz, mivel a megrendelők megadták az alaphangot az étkező és a nappali ülőgarnitúrájával, amely mellesleg nekem is tetszett. A stílusnevesítés nélküli alaphang pedig a mattfényű bronzos/ezüstös bőrkárpit magasfényű ezüstkorpuszokkal, lekerekített, íves formavilágba „csomagolva”. A meglehetősen domináns, kissé hűvös eleganciájú bútorokat a brazil diófa padló meleg árnyalatával, valamint az egyedi tervezésű bútorok erre rímelő, egzóta furnérjával ellensúlyoztuk. Megjegyzem, nem vagyok híve a kategorikus és következetesen végigvezetett stílusú berendezésnek, mert az előbb-utóbb egyhangúvá, unalmassá, sőt személytelenné válik. Sokkal fontosabb számomra, hogy a lakás részleteiben/egészében a megrendelő igényeit szolgálja úgy, hogy a végeredmény azért egységes legyen és szeressenek benne lakni. – Az új tulajdonossal abban is egyetértettünk, hogy a falakat ne színezzük, maradjon következetesen fehér – folytatja Miklós a kaland elbeszélését. – Az előző megrendelő kérésére ugyanis néhány falfelületet kőburkolattal díszítettünk, amelyhez túl sok lett volna a fehértől eltérő bármilyen más árnyalat. Viszont a kőburkolat tetszett, tehát megtartottuk. Csak néhány kisebb falfelületet emeltünk ki az enteriőrbe illő tapétával, mint például a nappalit a konyha-étkező terétől elválasztó falszakaszt a bronzos fényű, levélmintás, diszkrét változattal. Illetve a hófehér konyhabútort hangsúlyozandó, háttérként cappuccino árnyalatú falfelületet alkalmaztunk. – A kétszintes családi ház alsó szintjén a hagyományos közösségi (nappali, konyha, étkező) funkciók nemcsak egymással, hanem a néhány lépcsőfokkal lejjebb lévő előszobával is egy térben, ám dekoratív falszakaszokkal diszkréten elválasztva helyezkednek el. A nappaliból a felső szintre vezető lépcsősor mellett, mintegy a nappali folytatásaként, a fedett uszoda nyílik, amelynek egyúttal a terasszal is közvetlen kapcsolata van. Gondolom, mindez az építész terve alapján készült. Ahogy látom, a felső szinten a szülői hálógardrób-fürdőszoba szintén csak falszakaszokkal elválasztott térben helyezkedik el, és ez a gyerekszobában is tetten érhető. Alighanem mindez a te elképzeléseid szerint valósult meg. – Inkább úgy fogalmaznék, hogy részben az én elképzelésem, mert az építész itt sem hibázott. A felső szintet két, nagyobb léptékű térként uralja a gyerekszoba és a szülői háló. Így szinte kínálta magát annak lehetősége, hogy ezt a léptéket, tágasságot megtartva ne daraboljuk szét ajtókkal egymástól elkülönítve az egyes funkciókat. Ezért az eredeti tervnek megfelelően átjárókkal, leválasztó falszakaszokkal szabtunk határt a tevékenységeknek megtartva ezzel a kellemes térérzetet. – A szülői hálóban egy, az ágy fejvégénél valamivel szélesebb, a teret szimmetrikusan osztó falszakaszt alkalmazott az építész, amelynek két oldalán eredetileg egy-egy tolóajtó választotta el a fürdőt, illetve a gardróbszobát – magyarázza Miklós. – Ezeket egy-egy átjáróval váltottuk fel, így az egyik oldalon közvetlenül a fürdőszobába, a másikon a gardróbszobába léphetünk, ám a két utóbbit is átjáró köti össze. Magyarán a három funkció minden irányból megközelíthető, körbejárható. – Az általad említett egységes megjelenés igényét kielégítendő, úgy tűnik, az itt látható anyag- és formavilág az alsó szinten lévőre hasonlít. – Erre tudatosan törekedtünk is, ezért azonos a padló és az egyedi tervezésű, kivitelezésű bútorok anyaga, stílusa és árnyalata az alsó szintbeliével. A lakásban fellelhető, összes egyedi tervezésű bútor a kiváló asztalosmester, Tápai Jenő munkáját dicséri. Az ágy fejvégét lezáró falszakaszt díszítő, bronzos árnyalatú tapéta pedig az alsó szinten lévő hangulatát ismétli. Ami a gyerekszobát illeti, az építész ezt is falszakaszokkal tagolta három egységre. Az emeleti fő közlekedőből – mintegy leágazásként – üveghíd vezet a gyereklakosztályba, amely a nappali- tanuló funkciót ellátó térrel kezdődik. Ebből a gardróbszekrényekkel gazdagított átjáróval választottuk le a hálórészt, amelyet a fürdőszoba zár le. Ám hogy a gardróbszekrények, illetve a hálószakasz mérete optimális legyen, itt mégiscsak szükség volt egy kis faltologatásra. A földszint ezüst-fehér kombinációját ide is felhoztuk, és az ifjú tulajdonos határozott kívánságának megfelelően fekete-fehér-szürkére hangoltuk. – A természetes fény mennyisége a ház minden egyes helyiségében optimális. Szinte feledteti a mesterséges fény szükségességét, amit az is erősít, hogy az enteriőrökben alig látható belógó lámpatest, ám azok is visszafogottak. – Ahol csak lehetett, falba/mennyezetbe építettük a világítást, különösen a nagyobb léptékű terekben, mint például a nappaliban is. A térbe lógó lámpatestek válogatásánál pedig az volt a legfőbb szempont, hogy valamennyi helyiségbe „láthatatlan”, ám igényes darabok kerüljenek. Sehol sem szántunk főszerepet nekik, hogy szinte észrevétlen eleganciával tegyék a dolgukat. Mindez a ház egységes hangulatát is szolgálja. – A sajátos kezdet végül is a megrendelő teljes megelégedésével zárult – összegez a lakberendező. – Elértük közös célunkat: szeretnek itt lakni. Ráadásul jól dolgoztunk együtt, mert olyan, határozott elképzeléseik voltak, amelyekre jómagam is könnyen ráhangolódtam. Lakáskultúra, 2011. február