Ahol a mókusok a szemünk láttára törik fel a diót: tüneményes palota a ligetben

Az ember alig hisz a szemének, ahogy az ártéri ligetben sétálgatva egyszer csak kibontakozik Manófalva a fák között. Úgy néz ki ez a tüneményes miniatűr épületegyüttes, mintha csak egy animációs filmnek a díszlete lenne. A budakalászi ártérben található, termésekből, fadarabokből, fűből, levelekből megépített minibirodalom a madarak és mókusok apró városa – legalábbis annak szánva alkotta meg Kánya Tamás művész.

Sajnos a mű igencsak sérülékeny, hiszen a szabad ég alatt található. Tépázza a szél, az az eső, a legutóbbi árvíz pedig teljesen elmosta Manófalvát. A Duna szintje ezen a szakaszon 3,5 méterrel magasabb volt, mint most. A miniatűr település azóta megújult.

Manófalva alkotója, Kánya Tamás művész közösségi oldalán mutatta meg a megújult erdei tündérlakot. „Felépítettem télre megint a budakalászi ártéri erdőben a madaraknak és mókusoknak a kis városukat. Rengeteg kis ajtóval, ablakkal, hidakkal, létrákkal, erkélyekkel, lépcsőkkel, hintával. Taplógombából, fakéregből és gledícsiából háztetőket készítettem, fűzfavesszőből pedig kerítéseket fontam.

A csúcsos tetőket narancseperrel díszitettem. Felhasználtam még vadgesztenyét, kacsa követ, apró kavicsot, kagylót és rengeteg uszadékfát ami most bőven akad…” – magyarázza a renoválás részleteit Tamás.

Nagyon nagy munka volt a sok elúszott farönköt vissza cipelnem 50-100 méterről… Pár régebbi alkatrészt megtaláltam az erdőben amit ismét fel tudtam használni de összeszedtem sok új dolgot a környékről. Kiraktam egy kis táblát, hogy én ezt egy erdei installációnak gondoltam, ami egyben madár és mókusetető…”

Kánya Tamás elégedetten figyeli Manófalva életét, csak az szomorítja el, amikor azt látja, hogy valaki – vagy valakik – szándékosan rombolnak össze részleteket az összefüggő erdei várban. „Megkértem az embereket, hogy tartsák tiszteletben a munkámat, mást nem igazán tehetek – a mély sóhajt hozzáképzeljük a mondat végére. – Fontos lenne, hogy ne szórjanak ki össze-vissza mindenféle eleséget, mert a madarak nem esznek meg mindent. A fekete szotyival viszont nem lehet hibázni, az mindig elfogy, szeretik. Most, hogy újra áll a vár, megint rengetegen jönnek nézelődni, fotózni. Szinte mindenki megáll bámészkodni és videókat készíteni mikor a madarak jönnek csipegetni de főleg amikor a mókusok megjelennek diót és mogyorót gyűjtögetni. Csodás ez az idill, megnyugszom tőle, talán mások is így vannak vele…”