A szép kert sosem magától alakul ki: rengeteg munkát jelent a több tonnányi föld ide-oda helyezése, az ősfák és az új növények összerendezése, a kövek elhordása - és persze minél nagyobb egy kert, annál több vele a gond. Az alapos és kemény munka persze még mindig nem garancia a szép kertre, fontos hozzá egy alapos terv és egy szakértő is, hogy végül a növények és a lakük is jól érezzék magukat a kertben.
Sting 16. századi villája körül a kert eredetileg jobban hasonlított egy régészeti ásatás helyszínéhez, mint egy festményre kínálkozó tájhoz, majd a terület még jobban fel lett túrva, mikor az olasz származású, de Angliában élő neves tájépítészt felkérték a kert rendbetételére.
A hét hektáros területen összesen hét év kellett ahhoz, hogy a kert elnyerje jelenlegi, lenyűgöző formáját. Az eredetileg vadászházként használt Villa Palagio az átépítés és a hozzátoldások során sokat vesztett romantikus-vidékies hangulatából, így elsősorban ezt a hiányt próbálta ellensúlyozni Lennox-Boyd a kert kialakításakor, mindeközben arra is törekedett, hogy átlátható, meghatározott struktúrája legyen, továbbá olyan öntözőrendszer kialakítása is cél volt, amely a már kiszáradófélben lévő öreg fákon is segít.
A szakértő rengeteg kúszó és csüngő növénnyel hozta vissza a vadregényes-romantikus hangulatot a ház közelében, bátran bánt a színes virágokkal, és a tájba illő, könnyen gondozható fajtákat választott, például levendulát, rózsát és kúszóakácot.
A hatalmas kertet több helyen is teraszokkal tagolták, az ősöreg fák mellé újabb ciprusok és olajfák is kerültek. A helyben termő olívából és a levendulából egyébként olajat sajtolnak a (környezettudatosságukról is híres) háziak, de saját mézük és boruk is van - a birtokhoz tartozó földterület ugyanis jóval nagyobb, mint a varázskertté alakított "udvar".

Forrás: Architectural Digest
Fotók: Giancarlo Gardin