Városunk, kicsiben

2009. augusztus 17. 12:28

A tahitótfalusi katolikus templom százötven éves paplakjában, Gyarmati Anita otthonában az utazásról és megérkezésről, az álmodozásról és a megvalósult ötletekről beszélgetünk. Mert ezek szorosan összefüggő dolgok. Erről szól főszereplőnk története, akinek bár sokáig nem adatott meg az utazás öröme, kislánykora óta mégis sorra megvalósította kreatív ötleteit.

  varosunk-d0000DDFB0eea89b968ff.jpg

Kalandozott az őt körülvevő szűkebb világban, melyet szívesen-színesen megörökített: rajzolt, írt, varrt, selymet festett, bábokat készített. Majd jó érzékkel lakberendezett, szép tárgyakkal vette körül magát... S amiért sosem volt rest állandóan nyitni az új élmények felé, jutalmul kapott maga mellé egy világlátott társat, és kinyílt előtte a horizont. Férjével és kisfiával, Somával megkezdődött számára a felfedezések kora, mely tovább gazdagította őt.
Holland vörös téglás ház, romantikus angol cottage, kék-fehér görög otthonok, provence-i kúriák? Anita fürdött az élményekben és rendre haza is hozta azokat. Apró kerámiaházak formájában, melyek az adott ország jellegzetes építészeti stílusát, tájegységre jellemző arcát hordozzák.
- Hogy lehet az, hogy épp nálunk, az építészeti emlékekben oly gazdag Magyarországon nem találhatók e kicsiny másolatok?! - foglalkoztatta a gondolat, mikor hazatérve bekerült a gyűjteménybe a legújabb miniépület. És Anita a kisházak esetében sem állt meg a puszta álmodozásnál.

  varosunk6-d0000DDFF78f67a0f7134.jpg

Feltérképezte a tervezés mikéntjét, a kivitelezés lehetőségeit. Kiválasztotta a főváros leghíresebb épületeit, melyekről részletes tervrajzokat, légi felvételeket szerzett, majd saját vázlatokat mellékelve komplett anyagot állított össze a költséges francia próbagyártáshoz. Két év megfeszített munkája és rengeteg idegen nyelvű egyeztetés után - melyből párja, Tamás is kivette részét - végre elkészültek az első kézzel festett épületminiatűrök: többek között a Budai Vár, a Parlament, a Dohány utcai zsinagóga, a Mátyás-templom, melyek kaphatók is a jobb ajándéküzletekben. A neves épületek mellett a tipikusan közép-kelet-európai épületegyüttesek következtek, így az országot járva kiválasztott jó pár olyan, a 18-19. század polgárosodási időszakában született épülettípust, melyekből egy korabeli kisváros főtere modellezhető.


A Szentendre főterén álló faportálos kis üzlet eltér a szokványos szuvenírboltoktól, hangulata a tulajdonos saját lelkülete és világa. A régi paplak megvásárlásával a műemlék jellegű épület megmenekült a pusztulástól, a vételárból az egyházközösség megjavíttatta a templom öreg tetőszerkezetét. Hónapokig tartott - az eredeti házszerkezet megőrzésével - a 360 négyzetméter átépítése, így lett az eredetileg pajtának, majd garázsnak használt helyiségből tágas, világos nappali. A süttői mészkövekből rakott hatalmas ívek és az eredeti tölgyfa gerendák alatt a szoba arabos hangulattal fűszerezett bútorai, gyönyörű kandallója, antik szőnyegei, kilimjei és festményei keverednek.
A napsütötte tónusú falak és a burjánzó növények csöppnyi mediterrán ízt lopnak a vastag falak közé, amik az impozáns boltívekkel kapcsolódnak az étkezőhöz és a zárt verandához. A megújult épület óriási teraszáról szétnézve érthető a házigazdák ragaszkodása e különleges lakóhelyhez. Az a páratlan kilátás, mely elénk tárul - láttatva a Dunát és a Pilis hegység legmagasabb pontját, a Vöröskőt -, szépségével magáért beszél. Ilyen édeni helyszínen könnyen ismétlődnek a gondolatok: utazás-megérkezés, kis házak-szép otthonok. Ötletek és álmok, melyek sok türelemmel és munkával valóra válnak...
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért!
Ajánlott cikk címe: Városunk, kicsiben
Legfrissebb cikkek
Lakótér - 300 inspiráló helyiség