Abban az időben töltött hét évet a Magyar Televíziónál, mikor hetente zsinórban két-három tévéjáték készült a négy stúdióban, s a látványtervek szerint neki felváltva kellett márványfalat, parasztvakolatot, döngölt padlót vagy épp kockakövet festenie a hófehér díszletfalakra. Innen csak egy lépés volt a Filmgyár, ahol gyorsan felfigyeltek az akkor már bonyolult szobrászmunkákat is végző Ferencre. Hamarosan a legnagyobb rendezők - Szabó István, Bacsó Péter, Mészáros Márta, Jeles András, Sándor Pál, Kamondi Zoltán, Kardos Ferenc - filmjeiben dolgozott díszletfestő- szobrászként, a látvány- és díszlettervezők egyenrangú alkotótársaként.
Közben érdeklődése lassan a belsőépítészet felé fordult. Számos épület külső-belső díszítése - így a Budai Vigadó szecessziós motívumai és szobrai, a város ligeti Körössy-villa homlokzata, a Monte Carlo és a Tropicana kaszinók, valamint több étterem, kávézó arculata - árulkodik a Horus 54?, azaz Koloncsák Ferenc és csapatának munkájáról. A középületek mellett a legkisebb privát lakóteret is képesek díszítőfestési technikákkal átformálni, festettek már szobafalakra vízesést, kőtengert, sivatagot és dzsungelt.
Saját otthonában, a több menetben fel újított és átépített budafoki kúriában is tobzódnak az ötletek. A lépcsőház tavaszi rétet idéz, a fürdőszoba indiai mészkövei és mozaikos kádja maga az egzotikum, a nappalit eredeti restaurált gerendák díszítik, a hálószoba valódi mészkő blokkjaiban parányi mécsesek világítanak és a kis Sára szobája csigaházként kanyarog, egyetlen szöglet nélkül.
A házban különös kerámiák élnek a színes falak, az antik és modern bútorok közt. Fűszálként hajlongó vázák, madár csőrű kancsók beszélnek egymással, tenyerünkbe íves kerámiák simulnak, gyerekkori emlékeinkkel újragondolt retró porcelánok játszanak. Tóth Anita keramikusművész, a ház nőies-otthonos vonalát képviselő asszonyának munkái. Szerencsés tény, hogy nem lett belőle pultoslány, bár a kemény munkát édesapja éttermében tanulta meg. A folyton rajzolgató fiatal inkább a maga útját járva porcelánrestaurálást tanult Vaja László ma is híres mű helyében. Az évekre nyúlt gyakorlati idő alatt megismerte a kerámiák törékeny nyelvét, a restaurálás alázatos csendjét.
Kísérletező munkái mellett régi mesterek ecsetnyomait követte, miközben díszletfestő kurzusra járt egy akkor már befutott, szimpatikus mesterhez... A finom tárgyak szeretete, a díszítőfestészet szépsége - no és a tanár úr személyes varázsa - szép lassan két nagy kaland felé sodorta Anitát. Friss anyukaként lett diák az Iparművészeti Egyetem szilikát szakán, s míg ő vizsgákra készült, gyakorlatra járt és írországi ösztöndíjasként tanult, egykori tanára, Ferenc babázott otthon gyermekükkel, Sárával.
"Ajándék a tizenöt évnyi közös alkotás, ám mindennap újra és újra ki kell találni magunkat" - szól az egy családot alkotó művészek elmélete a toleranciáról. S bár a porcelán és a falfesték kétféle anyag, de az alkotó munka lélektana és egymás tisztelete ugyanaz. Tanár és diák, férj és feleség esetében is.

























