Andre és Patricia Seraidarian példásan felújított dél-provence-i háza a Bouches du Rhône hegyvidéki táj egyik magaslatán áll.
A délfrancia Bouches du Rhône megye kanyargós hegyvidéki útjain autózva orrunkat felváltva csapja meg a gyantát könnyező fenyőfák és a tisztások vadvirágainak mézes illata. S bár innen nem látni, a közeli tenger sós párája észrevétlenül a bőrünkre telepszik. Nem csoda, hogy vendéglátóink is valósággal beleszerettek ebbe a sziklás-erdős mediterrán hegyvidékbe, amikor megvásárolták az erdőbe nyúló lépcsőzetes telket és a rajta álló félkész kőházat.
Az épület teraszairól a messzi környék, a szomszédos hegytetők és völgyek is szemmel tarthatók, ám az útról mégis rejtve marad maga az épület. „Andre et Patricia Seraidarian” áll a névtáblán. Mint azt barátaiktól megtudtam, egy temperamentumos örmény származású férfit és bájos feleségét rejti a legkevésbé sem franciás hangzású név. André a nagypapai státusza mellett még most is aktív természetgyógyász, speciális gyógytornájával rengeteg ember életét lendíti jó irányba. Felesége, Patricia is a mozgás szerelmese. Mamája a híres párizsi Folies Bergère varietében táncolt, ő pedig a Maurice Béjart vezette világhírű balett-társulat balerinája volt évtizedekig. Most, két felnőtt gyermekkel és néhány évtizeddel a háta mögött épp képzőművész korszakát éli. Élénk színvilágú poétikus akrilképei és modern kerámiái díszítik a precízen felújított és átépített házuk enteriőrjeit, melyek kialakítása az ezermesternek beillő Andrét dicsérik. Az autentikus helyi építőanyagokkal – apácacserép, terrakotta burkolat, hófehér vakolat, fa nyílászárók és régi vasalatok – sikerült megőrizni a ház provence-i mediterrán jellegét, ám a belső tereket modern stílussal frissítették. A családi örökségből származó és évtizedek alatt gyűjtött antik bútorritkaságok mellé króm és műanyag designbútorokat vegyítettek lezseren, s az évszázados politúrok fölé is kortárs festmények kerültek.
Utazásaikból hazahozott tárgygyűjteményük – tálak, fegyverek, kultikus szobrok, mécsesek és amforák, a tenger mélyéből előkerült régészeti leletek – látványos szimbiózisban élnek egymással.
A rusztikus mészkő kandallóval, a polgári eleganciájú bútorokkal és keleti szőnyegekkel kevert eklektikában külön történetet képeznek a huszadik századi francia műtárgyak, melyekhez személyes kötődés fűzi a háziakat. A „kubizmus esztergályosaként” emlegetett Fernand Léger – akinek művészetéből még a pop-art irányzat is merített – a család barátjaként több eredeti grafikájával és kisplasztikájával ajándékozta meg Patricia felmenőit. A felbecsülhetetlen kép- és tárgygyűjtemények ellenére a ház mégsem múzeumi hangulatot, inkább végtelenül otthonos miliőt áraszt.
A fenyőerdővel határolt ligetes kert, a lépcsőzetes mészkő teraszrendszer, a kertkapcsolatos szobák, a fedett-nyitott nyári konyha minden részlete a háziak jól átgondolt tervei alapján és nagyrészt saját kivitelezésükben készült. S hogy e két kreatív ember a konyhában is képes különlegeset alkotni, arra a fedett teraszon tálalt mai ebéd a bizonyíték. A provence-i kerámia étkészlettel megterített hosszú asztalra sorra érkeznek a koriander- és görögkapor-illatú örmény finomságok, a nyárson sült köfte, a paradicsomos-sajtos pite, a török bulgur, a mennyei francia sajtok és friss saláták. Éppen olyan harmonikus gasztronómiai élményt nyújtanak, akár e mediterrán villa hangulata, mely változatos stílusú enteriőrökből és két, egymásnak született ember otthonteremtő energiáiból áll össze.
