- Amióta itt lakom, tudatosult bennem igazán, hogy milyen fantasztikusan jó dolog kertes házban élni - mondja lelkendezve Zsolt. - Korábban, a sorházbeli lakásomban már belekóstoltam, s talán ez is inspirált a későbbiekben.
- Ha jól értem, volt közbeeső állomás a sorház és e között?
- A válásomat követően itt, a Római parton találtam társasházbéli lakást, amelyet remekül, a saját ízlésemnek megfelelően felújítottam, s úgy tűnt, hogy egy ideig ez lesz az otthonom. Ám a környéken, az árnyas utcákon sétálva, a kertes családi házak láttán egyre többször megfordult a fejemben, hogy szívesen laknék egyikben, másikban. Aztán néhány, házakat hirdető címen is megakadt a szemem, s kíváncsiságból sorra jártam őket. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy komolyra fordul a dolog.
- Miért döntött éppen emellett?
- A belső terek elosztása, kialakítása nem is motiválta a választást?
- Dehogynem! Ez volt a másik fontos szempontom! Azt sejtettem, hogy olyan kész házat nemigen találok, amelyik száz százalékosan megfelel az elképzeléseimnek, de itt legalább a lehetősége megvolt annak, hogy kisebb átalakítással, felújítással kedvemre való legyen.- Gyanítom, hogy az átalakításnál a lakásnak a kerthez való kapcsolása meghatározó jelentőségű volt.
- Abszolút! Ugyanis a földszinten lévő nappali-étkező-konyha terét eredetileg mindössze egy ajtó kötötte össze a kerttel, illetve a terasszal az utcai front felé. Az épület mögötti kertrész viszont teljesen szeparált volt a belső terektől, csak néhány kisebb ablakból lehetett szemlélni. Ráadásul ide építették a garázst. Csikós Mihály építész barátom szellemi vezérlésével a kertet teljesen „integráltuk” a földszinthez. Az épület utcai és hátsó frontján megbontottuk a falakat, és szinte a teljes szélességet átfogó tolóajtóval helyettesítettük azokat. Ily módon nemcsak az étkező-nappali-konyha tere, hanem a hálószobának kinevezett helyiség is egybenyitható a hatalmas terasszal, így magával a kerttel is. A garázsfunkciót megszüntetve egy kis átalakítással a kerti épületben most afféle nyári lak működik. Terveim szerint ennek szobájába infraszaunát telepítek majd.
- Ez annál is inkább logikus, minthogy az épület mögötti kertbe, egy-két lépésnyire a hálótól, közvetlenül a „nyári lak” előtt úszómedence is épült.
- Azt hiszem, nem kell túl sok fantázia annak elképzelésére, hogy micsoda mámor a reggeli ébredés, vagy napközben, a nyári szieszta előtt, vagy után csobbanni egyet! Én magam talán legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy ezt egyszer megvalósítom!- A szellemesen extravagáns ötletekből, mint amilyen az úszómedence és a háló „integrálása”, a házon belül is akad néhány. Különösen a nappaliban és a hálóban szembetűnő ez, például az anyaghasználat terén.
- Kétségtelen, hogy elkötelezettje vagyok a természetes anyagoknak, mint a kő, illetve a csempe és a fa. Valóságos extázisba esem a különleges kő- és csempeburkolatok láttán! Így aztán nem véletlen, hogy az alsó szint valamennyi padlóburkolata csempéből, a nappali egyik, „falfülkésített” fala terméskőből készült, az utóbbi mintegy dekorációként a hálószobában is föllelhető, a konyhabútort pedig vakolatlan téglafal keretezi. A fürdőszoba minden négyzetcentiméterét, az épített mosdóállványt és a zuhanyfülkét, valamint a falakat egészen a mennyezetig márványzúzalékból készült csempelapokkal borítottam. Továbbá valamennyi méretre készült bútor nálam tényleg tömör fából van, nem szólva a nappali-étkező terét az előszobától és a konyhától elválasztó boltívek kazettás faburkolatáról.
- Alighanem a különleges fényeffektusok is a házigazda gyöngéi közé tartoznak, mint a már említett, nappalibeli, fülkésített fal, vagy a hálószoba sejtelmes világítása!
- Kétségtelen, hogy a különböző méretű falfülkék a fényeffektek miatt születtek. Imádom ugyanis a rejtett, sejtelmes világítást! Éppen ezért nem egyenetlen fényű halogénizzókkal, hanem az egyenletes fényű, úgynevezett „folyékony” fénnyel mintegy bekereteztem a falfülkéket. És hogy még izgalmasabb legyen a látvány, nemcsak a fülkék mérete és formája különböző, hanem a színük is más és más. A hálószobában is ezt a fajta világítást alkalmaztam, mégpedig az ágyvég mögötti falon, vele azonos magasságban, faltól falig. Ez a fénycsík hivatott egyúttal az arasznyi széles terméskő-díszítést is hangsúlyozni.
- Ami azt illeti, a hálószoba a már említettek mellett is tartogat még egy-két látványosságot.
- Az eredetileg egyetlen térből leválasztottam a járható gardróbot, s még így is levegős maradt a háló. És minthogy a két funkciót a fal közelében elhelyezett ajtóval szeparáltam egymástól, ez megtörte a háló terének építészeti szimmetriáját, ami meglehetősen zavart. Végül a tengerifű-fonadékából gyártott hálószobabútor, pontosabban a komód lett a rendezőelv, amely az ággyal szemközt, a gardróbszoba fala mellé került. Szépségének hangsúlyozására fehér „falkeretet” kapott, ennek két oldalán a falat szimmetrikusan egy-egy bambusz tapétacsíkkal borítottuk, s ezek egyike a gardrób ajtaját rejti. Ugyanezt a „falosztást” az ágyvégnél is megismételtük, csak itt magát az ágyat hangsúlyozza a fehér falfelület. Ily módon sikerült a szimmetriát visszaállítva megerősíteni.
- Azért kedvencemet, a Versace csempeburkolatot se felejtsük ki! Hiszen ezzel adtuk meg az egésznek az alaphangot!
- Most már csak egyet áruljon el! A lakberendezői ínyenckedés saját ötleteiből táplálkozik?
- Nagyrészt igen, de a párom is hozzáadott néhány „sziporkát”. S az egészet, mint említettem, Csikós Mihály építész barátom koordinálta, egy húron pendülve velünk.
- Mi a helyzet a második szinttel?
- Annak berendezése egyelőre - ötlet és anyagiak híján - várat magára...
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért!
