- Éppen a napokban jutott eszembe, hogy őrzök róla egy fotót: naplemente, messziről, ahogy a fénykép átöleli, látszik az egész kis áldott falu, minden vöröses, narancssárgás fényben úszik. Olyan szép, hogy ki is akarom tenni, de még ki kell találnom a hozzá illő keretet. Valami szimplát, egyszerűt, amilyen ott az élet.
- Mesélj róla még. Egyáltalán hol van?
- Hármas határon fekszik, akkoriban még úgy mondtuk: a magyar-jugoszláv-román országhatáron. Ötezer lélek lakja, jó vegyes népek, mert Mária-Terézia francia és sváb családokat telepített ide. Én ott olyan neveket hallottam, mint Lucy néni, meg Franci bácsi. Mégis organikus falu volt, igazi közösség. Olyan közel épült a határhoz, hogy átláttunk a legközelebbi jugoszláv, meg román faluba. Érdekes, bár talán nem teljesen hiteles emlékem, hogy amikor nálunk haragoztak, mintha mindkét határon túlról is harangszót hallottam volna. Átmenni viszont nem lehetett. Ez furcsa érzés volt. Annak ellenére, hogy elvágyódtam, jó szívvel emlékszem vissza az én kis falumra, és sírva fakadok, ha rágondolok, hogy ma már nincs ilyen.
- A falusi kislány Pesten szituációt könnyen áthidaltad: egy perc alatt olyan sikeres színésznő lettél, hogy csak úgy zengett tőled az ország. De Pestről Amerikába menni… mint Makó és Jeruzsálem.
- New York egy csillagugrás volt. Manhattan olyan volt nekem, mintha a Holdon járnék. Egészen más világ, ahol senkit nem ismertem. Mégis, mindenki megdöbbent, milyen könnyen asszimilálódtam. Lettek kedvenc helyeim, „saját” kis kávézóm, barátaim. Néhány év után mégis elhagytam. A manhattani gyerekes családok mind a zöldövezetekbe mennek, akinek van egy kis pénze, fogja magát és költözik. Ott ez a szokás. Én nem akartam, de a férjem meggyőzött. Már Larchmontba voltunk, amikor elcsodálkoztam: hogyhogy én ezt nem akartam? Ötpercnyire a tenger, csend és nyugalom. A válásom után eleinte nem is álmodtam, hogy önálló otthont, pláne házat szerezhetnék magamnak, hiszen nem volt elég pénzem, kölcsönt meg a bankok egy háztartásbelinek nem adnak, de valahogy mégis minden összeállt. Először találtam egy álomszép romházat, egy Viktória korabeli csodát, aztán valami furcsa varázslat folytán megkaptam a kölcsönt is. Úgyhogy nekiestem és megcsináltam. Lili tizenhárom éves volt, együtt választottuk ki a falszíneket, a kárpitokat, a függönyöket. Emlékszem, volt egy gyönyörű pisztáciazöld szobánk - az volt a kezelőm, mert New Yorkban természetgyógyászatot végeztem és évekig gyógyítottam -, Philip szobáját égkékre festettük, de volt meleg sárga és tojáshéjszínű szobánk is. Mindez fehér ajtókkal, díszszegélyekkel a falakon. Amikor az elhanyagolt kertben létrehoztam a gyönyörű rózsalugast, a gyerekeim azt mondták: anya, te itt mennyországot teremtettél!
- Ebbe szerelmesedtem bele. Különös módon került az utamba a ház: már három hónapja nem találtam megfelelőt, amikor Fodor János megmutatta ezt, azzal, hogy eladó lesz. Két napra rá felhívott az ingatlanügynököm: megtaláltam a házadat! Persze ez volt az. És én ugyanaznap, az újságot föllapozva megláttam ennek az udvarnak a képét. Úgy éreztem: ezt háromszorosan nekem szánták. Amikor nagyjából minden elkészült, és én először bámultam ki az ablakon, rá az örökzöldekre, megdöbbentem, hova lett a gyomromból az a furcsa érzés, amit sose tudtam megfogalmazni, de amit odakint mindig éreztem? Nyomtalanul eltűnt. Talán az volt a honvágy.
- Kübekházáról és Amerikáról van már gyorsfényképünk, most Szentendre következik. Milyennek látod?
- Én azt hittem, falura jövök. Boltba, henteshez átjárok Piliscsabára, mert az még igazi falu. Ott úgy üdvözölnek, úgy állnak egymáshoz az emberek, ahogy én azt szeretem. Közvetlenül. Szentendre belvárosában nem néznek egymásra a népek, csak adnak-vesznek, nagy az elidegenedés. Szép város, de nincs benne már lélek.
- Ez bíztató, mert a mozi mindig a közösség lelkének a része. Talán éppen tőled hallottam, hogy a megnyitón egy régi Tati filmet, a Kisvárosi ünnepet vetítették. Tényleg az lehetett: ünnep.
- A mozi után „térjünk haza”, és mesélj arról, melyik tárgyad, bútorod, hogyan szegődött melléd?
- Ha az ember figyel a körülötte lévő dolgokra és történésekre, azok maguktól megérkeznek hozzá. Persze minden a mi belső igényünkből fakad, nekem például fontos, hogy az otthonom meleg hangulatú, barátságos, kuckós legyen. Bizonyos értelemben minimalista, vagyis a legegyszerűbb dolgok kedvelője vagyok. Nem gyűjtök semmit, nincsenek híres festményeim, drága bútoraim, olyasmikkel élek együtt, amik maguktól hozzám csapódtak. Ennek vagyok a híve: a minél egyszerűbb létnek. Persze van arca, hangulata az otthonunknak, ez el sem kerülhető, hiszen a lelkületünk vetül ki a környezetünkre, de én úgy szeretnék élni, hogy inkább a belső értékekkel foglalkozzak, semmint a külsődleges dolgokkal.
- Valahogy olyan szelíden merész vagy. Te magad is, de a szabad társításokkal teli otthonod is.
- Amerikában a házamban jógát is tanítottam, eljött egy nő, és azt mondta: Hm! Shabby shick! Ez olyasmit jelent, hogy kopott sikk, hippis elegancia. Itt talán furcsán hangzik, de Larchmontban a jómódú barátnőim hívták fel a figyelmemet, hogy ott hetente kétszer kipakolnak az utcára, és minthogy gazdagok, nagyon jó darabokat tesznek ki. Ha valakinek megtetszik valami, fogja és hazaviszi. Én is találtam két gyönyörű szófát, amit a barátnőm rögtön kitisztított, szépen áthúzott, én meg beállítottam a nappalimba. Aztán később hajóra raktam, és most itt láthatod őket.
- A kemenceszerű kandalló és a parasztétkező mellett. Ez is azt mutatja, hogy tehetséged van az otthonteremtéshez.
- És vállalkozó kedvem is. Nekem ez nagy játék. Olyannyira, hogy vállalnám akár mint foglalkozást is. Ha valaki azzal jönne hozzám, hogy segíts berendezni a lakásomat, megválasztani a hangulatát, örömmel megtenném. Ez talán abból is fakad, hogy a hároméves természetgyógyász-iskola alatt ráhangolódunk mások rezgésére, hullámhosszára. Ez olyan belső munka, ami közelebb visz az emberekhez, érzékennyé tesz a többiek iránt. De rá tudok hangolódni terekre, helyekre, helyiségekre is, ez löki meg a fantáziámat. Amit te úgy hívsz: a merészségemet.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért!
