Amikor fiatalember vendéglátónk eldöntötte, hogy kis alapterületű legénylakását nagyobbra cseréli, Buda zöldövezetét célozta meg. Elképzeléseinek megfelelően olyan természetközeli, csendes, jó levegőjű lakást talált, amelybe csak a falombok és a madarak kukkanthatnak be. Igaz, a belső terek kialakítása nem ízlése szerinti volt, ám kreatív ember lévén nagy fantáziát látott az alapvetően megfelelő, kétszintes, 135 négyzetméteres lakásban.

- A lakás fekvése, a hozzá tartozó panoráma és intim hangulata feledtette a bejárati, 85 négyzetméternyi alapterületű szintet osztó ajtókat és falakat - emlékezik a tulajdonos. - Rögtön láttam, hogy ez megváltoztatható és némi kötöttséggel kedvem szerint alakítható.

- A lakásba lépve első meglepetés, hogy a hagyományos előszoba vagy hall helyett minifürdőszoba méretű, vízzöld árnyalatú mozaikcsempével borított falú, csupa üveg zuhanyfülke fogad - állapítom meg.

- Ezen a szinten eredetileg öt - nappali, étkező, konyha, állózuhany, WC - funkció osztozott, valamennyit megtartottam, csak a falakat bontottam le köztük - magyarázza vendéglátónk. - A zuhanyfülkét legszívesebben a kandalló helyére építettem volna a nappaliban, hogy zuhanyozás közben is gyönyörködhessek a panorámában, csakhogy ennek műszaki kivitelezése lehetetlen volt. Így a kandalló maradt a régi helyén, a zuhanyfülke pedig a mögötte lévő, bejárat melletti falszakaszra került. S minthogy a minél kellemesebb térérzet elérésére törekedtem, legjobb megoldásnak azt találtam, ha "üvegkalitkába" bújtatom.

- A mindössze két, egymással azonos méretű pengefallal osztott bejárati szinten valóban izgalmasan átlátható terek, illetve szellemesen kialakított funkciók születtek.

- Több látványtervet is készítettem, hogy megtaláljam a számomra optimális megoldást a térszervezésben és a funkciók elosztásában. Végeredményben az előtérbe helyezett zuhanyfülkét leszámítva, igazán sarkalatos változás nem történt a funkciók elosztásában. A nappali megtartotta eredeti helyét, csak jóval szellősebb lett a falak lebontása után. A konyha pedig a bejárati szint nappalival ellentétes oldalán volt eredetileg, és ott is hagytam. Ez esetben is a falak eltüntetésével nyertem igazán kellemes térérzetet. A konyhát olyan igényes olasz bútorokkal rendeztem be, amelyek a "konyhaüzem" jelleget feledtetik, inkább a nappali részeként kezelhető. Ezért a legtöbb funkciót a térbe helyezett konyhasziget látja el, melynek meghosszabbított gránit munkalapja az étkezőasztal szerepét tölti be, s a fal melletti egyedi tervezésű és kivitelezésű bútor is inkább polcokkal társított komódra emlékeztet, mint a hagyományos konyhabútorra.

- Alighanem jót tett a felső szintre vezető csigalépcsőnek, hogy eltűntek a falak még a környékéről is. Izgalmas látványt nyújtó térelem lett belőle, különösen a fehér-fekete kontraszt miatt.

- Ami a színeket illeti, sok ötletem, sőt hamvába holt próbálkozásom is volt ez ügyben, míg rátaláltam a megoldásra. Nagyon szeretem a fát mint anyagot is, ezért eleinte faburkolattal gondoltam borítani az alsó szint falát. Mivel ennek kivitelezése a téglafal miatt szinte lehetetlennek tűnt, rájöttem, hogy a számomra kedves, loftlakás-hangulatot idéző, eredeti téglafal is gyönyörű hófehéren, tehát emellett döntöttem. Nagyon tetszik a fekete hajópadló, ezzel több kudarcos kísérletem is volt, végül a wenge mellett kötöttem ki. A csigalépcső pedig az eredeti barna helyett fekete lett, s valóban remekül érvényesül a hófehér téglafal előtt. Ráadásul a csigalépcső "árnyékában" intim beszélgető-, olvasósarkot sikerült teremteni.

- Úgy tűnik, a felső szinten kialakított hálók mellett igazi unikumnak számít a fürdőszoba...

- Eredetileg két kisebb szoba uralta ezt a teret. Az egybenyitásukkal keletkezett 30 négyzetméteren gondoltam berendezni egy olyan fürdőszobát, amely a relaxáláshoz is kényelmes, kellemes környezetű. Itt végre kiélhettem a faburkolat iránti vonzalmamat is, és a kádat gyönyörű tíkfa dobogóval öveztem, amely egyúttal a másik kedvencemet, a fahajót is eszembe juttatja. Itt érvényesítettem igazán az alsó szinten, a zöld mozaikcsempés zuhanyfülke és a wenge hajópadló látványában már tetten érhető, kedvenc barna-zöld színkombinációt. Olyannyira, hogy nem csupán a falakat festettem zöldre, hanem a zöld vászonrolós tetőtéri ablakok keretét is.

Lakáskultúra 2010. július-augusztus