Az alagsor másik részében óriási tartályok foglalnak helyet, ezekbe gyűjtik a csapadékvizet, a tervek között szerepel ugyanis egy olyan, nagyteljesítményű vízszűrő rendszer beszerzése, ami képes az esővízből folyamatosan ivóvíz-tisztaságú vizet előállítani. Ha ez megvalósul, nem függ már a ház a különféle szolgáltatóktól.A lakószintre érve ámulunk-bámulunk: a kis alapterületű házból olyan egyterű lakást alakított ki a szépérzékkel bőven megáldott Catherine Dickens, hogy a vendég azonnal lecserélné a többszobás lakását erre a kis ékszerdobozra.
- Ezt a két nagy tömörfa ágyat erdélyi cigányoktól vettem, mint ahogy az a világoskék tálalószekrény is tőlük van - kalauzol végig minket a térben a tulajdonos. Elérünk a fürdőszobához, ahol hüledezünk, miért csak a zuhanyzóban van csempe. Catherine szerint ez így otthonos, és igaza is van, a zuhanyból kilépőnek nem fázik a lába. És különben is szép a fehér. A nagy fehérséget azért megtöri a Mexikóból szerzett pompázatos kerámiamosdó, no meg a zuhanycsempe tarka mintázata.
Visszalépve a szobába, ugyancsak fehér lambériával borított kályhába ütközünk. Mint kiderül, a fűtéshez fát használnak, az általa termelt hő kering a radiátorokban is.
büszke arra, hogy a házat szinte kizárólag helyi mesteremberek építették. Mint mondja, ez a ház a városi embereknek készült: aki idetéved a fővárosból vagy más nagyvárosi rengetegből, igazi pihenésre talál. A Vértes nem ereszti azt, aki egyszer ide betette a lábát.
Fotók: Nagy Norbert











