- Az egyik kiállításomon találkoztam Zoltánnal néhány évvel ezelőtt, és a szobraimban belsőépítészeti fantáziát látva kérte, hogy dolgozzunk együtt - meséli Barna. - Jó néhány munkáját megismertem, s bevallom, tetszik az a fajta szabad szellem, ahogyan a tereket formálja.
- Barnával egyetértve úgy ítéltem meg, hogy ennek a kissé szigorú, mégiscsak ipari környezetnek jót tesz egy kis neobarokkos "oldás". Ezért döntöttem a gipszkarton parapetfal barokkmintás tapétával való burkolása mellett, amely ráadásul fekete. - Meséli Varró Zoltán - Lényegében a vizesblokk az egyetlen, a 150 négyzetméterből lecsípett, mintegy 12 négyzetméternyi zárt elem, amelynek monolit megjelenését a középütt elhelyezett zsinórfüggönnyel oldottam. Az első harmadban a "szoborparkkal" fűszerezett előtér-ebédlő-konyha-műhely együttesét rendeztem be, a középső, második harmadban a vizesblokk, illetve ennek folytatásaként a dolgozó, és végül, a harmadik harmadban a fürdővel egybeépített hálószoba-nappali, amolyan rendhagyó élettér kapott helyet.
- Egyelőre nagyon boldog vagyok ebben a lakássá avanzsált ipari épületben - összegez Barna. - Talán ez a környezet is inspirálta legújabb tárgyaimat, a keleti kultúrából átemelt, úgynevezett energiaedényeket, mint amilyen például az ebédlőasztalon is áll. A pirogránit pedig kitűnő alapanyagul szolgál a kínai bronzkorból származó szertartási edények újrafogalmazásához, amelyeknek archaikus szépsége erőt sugároz.











