A helyiségek átszabásáról, válaszfalak bontásáról, áthelyezéséről tehát szó sem lehetett, és a burkolatok is megmaradtak, "csupán" fel kellett öltöztetni a rendelkezésre álló tereket. Tudatosan kerülték a stílustisztaságot, hogy a különböző formavilágú tárgyakból, bútorokból egyedi, saját, eklektikus stílus keletkezhessék. Így keveredett össze egy helyiségben a minimál étkezőasztal, a barokkos szófa a bohókás zsinórfüggönnyel, az extravagáns tapétákkal és a modern kisbútorokkal. A semleges felületek ellensúlyozására meseszép tapétákat használtak fel, a valamikori hallban berendezett társalgóban óarany-drapp, barokkos mintázatú került a falra, amitől meghittebbé, intimebbé vált. Így jobban érvényesül a modern, fehér kanapé is a wengé-vel kombinált üvegasztallal és az ugyancsak fehér szőnyeggel.
Fehér ruhákról álmodom
Áttetsző bútorok
A világos, illetve áttetsző bútorokra azért volt szükség, hogy feledtessék a helyiség ablaktalanságát, mert bár összenyitották az étkezős fogadószobával, ahol olykor ügyfeleit is fogadja a tulajdonos, azért mégis kissé borongós lenne nélkülük a hangulat.
Rengeteg utalás jelzi, hogy a lakást egy nagystílű, végtelenül nőies, ugyanakkor szárnyaló fantáziájú és modern hölgy lakja. Nem véletlenül került a szobába a munkájára utaló, felöltöztetett próbababa és persze a nagy tükör, sokoldalúságának jelképe a csupa ív szófa, illenek hozzá a szép díszpárnák, a bársonymintás tapéta, de a legötletesebb talán a fekete tollboával szegett karnistakaró függönykárpit, amelyben mindez egyszerre kel életre. A nagy szoba egyszerre tölti be az ebédlő-nappali, illetve a fogadószoba szerepét, a modern, világos asztalon étkezni, de szabásmintákat szétteríteni is ugyanúgy lehet.















