Már a környék is sokat sejtet a nagy belmagasságú nagypolgári lakások időtálló hangulatából. Az Andrássy úttal párhuzamos utcában járunk, századfordulós villákkal, szecessziós vaskapukkal, ősfás belső kertekkel kialakított, városképében egykoron szépen tervezett környéken.

Az épület is 1920-as keltezésű, egy somogyi fakereskedő háza volt, míves kivitelezéséről a máig megmaradt nyílászárók árulkodnak. A lakáshoz tartozó földszinti szalont is szinte uralja az egyik falat elfoglaló óriási kazettás ablak, melyen át a belső udvarra és a szomszéd villára látnak a textilek közt ámuldozó megrendelők. Pontosan e miliőhöz komponálta a textiltervező tulajdonos a gazdagon redőzött, rojtos selyembrokát függönykölteményt, a velencei utánérzésű antik csillárt és a keleties stílusú, lakkozott fekete komódot. Ovális tükrében megmutatják szépségüket a falakat borító, a világ minden tájáról beszerzett kelmeminták: magyar vásznak, török bársonyok, német organzák, angol selymek, francia taftok?

A szöszi kislánynak látszó, ám igen tudatos művésznő meghökkentő ötleteinek egyike, hogy a falak keresztbe csíkozottak, s a széles sávokat elválasztó, nüánsznyi fénylő léniák belefutnak az arany ajtókeretekbe. A saját festésű falakon és ajtón át a drámai bordó átjáró szobába jutunk, ahol az aranykeretes tükörben megcsillannak a karácsonyfaizzók fényei, egész évben.

Innen csak egy ugrás a privát lakótér, melynek stílusa ugyancsak nehezen szorítható a konvenció keretei közé. Zsargó Zsazsa lakása egy fedél alat tmunkahely és otthon, ahol a magyar mellett angolul is folyik a társalgás, Sam, a férj jóvoltából. A tűzpiros bejárati ajtóval nyíló, hosszanti előszoba amolyan privát múzeum, az ezernyi látnivaló első látásra tarka csecsebecse-halmaz, ám hamar kiderül, hogy itt minden tárgynak élő múltja és aktív jelene van. A tulajdonosnő emlékei, kedvenc használati holmijai, munkájának inspiráló kellékei: legyezők, apró cipőcskék, bizsuk, könyvek, dobozok, üvegcsék és képek, melyről egy fiatal pár nevet vissza a szemlélőre. Virágok élőben és színes metszeteken, komplett retikülgyűjtemény, valamint kaptafák és ceruzák minden mennyiségben.

Az előtérből nyíló aprócska konyha aztán egy villanással visszaránt a merész valóságba, a dolgos hétköznapokba. Öntöttvas traktorülés - amerikai modell, húszas évek - duplázódik a plafonig tükörben, mert hagymát vágni ülve jobb a parányi munkapulton. Rojtos perzsaszőnyeg alatt gégecsövek kígyóznak, míg felülről art deco gyöngycsillár szórja fényeit a száradó eszcájgokra.

A kellemes eklektika a nagyszobában berendezett étkezőben folytatódik, ahol az antik kárpittal borított asztalt felújított parasztlóca és szépen megöregedett tonettszékek állják körül. A háttérben méhviaszolt, natúr könyvszekrények és előkelő, kanadai Gibbons íróasztal: kipróbált bútordarabok ezer helyszínről vadászva. A miliőt szecessziós festménynyomatok koronázzák: a "Művészetek" sorozat elegáns nőalakjai, Alfons Mucha ecsete nyomán. A különböző korokból származó bútorokat Zsazsa stílusos textíliái borítják, redőikkel jótékonyan elfedve a kopott rész-leteket és színeikkel felpörgetve a kis lakás minden zugát.

A csekély pénzből és sok finesszel kivitelezett lakás légköre magával ragad és számtalan ötletet nyújt a szalonban vásárolt textíliák otthoni felhasználásához. A falak színe is bátran követi a néhol virágmintás vagy épp csíkos és színjátszó kelmék játékát, melyben az ablakpárkányról festett madárkák készülnek elreppenni, míg a kecses angol Port Maridion porcelánokat a Mulholland Drive mozifi lm hősnői fixírozzák a németalföldi szekrény tetejéről, örök emléket állítva Zsazsa és párja első szerelmes moziélményéről...

Egy percre sem unalmas ez a díszletszerű, ám mégis lakályos nappali, melyet egy világító ridikül-lámpa és egy fényes szaténfüggöny választ el a merőben más színvilágú hálószobától. A franciás budoár (eredetileg női öltözőszobát jelent) utánérzésű mélyburgundi falak közt lubickolnak a koptatott-lecsiszolt fehér szecessziós bútorok, a terebélyes romantikus vaságy, a földre zúduló függönydrapériák. Az ovális tükrökben műselyem pillangók cikáznak, a szekrények rézveretein gyöngyös izék fityegnek, míg a süppedős hófehér műszőrmén egész jól mutat a virágindás párnahalom. A szobainasról női rucik, az ágy alól lakkbőröndök, a magasból rododendronlevelek merészkednek az ébresztős rádió enciánkék fénycsóvája felé.

A kis szoba, sőt az egész lakás hangulatát leginkább a címben szereplő festmény, Alma Tadema "Heliogabalus rózsái" című műve összegzi. Az ágy fölé illesztett, rózsaszirmokban fetrengő, buja római ifjakat megörökítő kép részleteiben gyönyörű káosz, mégis őrjítően harmonikus egyveleg, mely egyszerre frivol giccsparti, életigenlő összekacsintás és szakértő módon megkomponált műremek.