A galériára kerültek a hálók, gyerekszobák, fürdők
Nem nézegettünk lapokat és nem rajzoltunk semmit, sőt, tervező és kivitelező sem volt. Vettünk Y-tong téglákat, és nagyjából kitaláltuk, hol legyenek az egyes helyiségek. Persze hegeszteni nem tudtunk, de minden anyagot mi vettünk, és a mesterek mindent úgy csináltak, ahogy mi kértük, ehhez állandóan itt kellett lennünk. Úgy gondoltuk, ez a nagy tér lesz a nappali, a konyha és az étkező. A belmagasság lehetővé tette, hogy hátul galériát építsünk, oda kerültek a hálók, a gyerekszobák és a fürdők. Alatta, a földszinten elfért a konyha, még egy fürdő, a vendégszoba, a háztartási helyiség és a kazán. Az előszoba csak később készült, zavart bennünket, hogy akárki becsöngetett, az ajtóból azonnal átlátta az egész lakást.
Ipari kazán szolgáltatja a meleg vizet és a fűtést
Csövek kígyóztak mindenhol, a falakon, a mennyezeten. De az ablakok szépek voltak, feltolható vasszerkezettel készültek. A felújításuk rengeteg pénzbe került volna, ezért az eredeti vasszerkezetet meghagyva, eléjük új, fakeretes ablakokat tetettünk, hőszigetelt üveggel. A töredezett, ócska kőpadló is megmaradt, de sötétre pácolt hajópadló került rá, a fűtést és a meleg vizet pedig két ipari kazán szolgáltatja, amelyek nagyobb teljesítményűek és olcsóbbak, mintha cirkót vettünk volna. A galéria súlyát vasszerkezet, illetve az épület tartógerendái viselik, ezért nem látni sehol tartópilléreket, a lépcsőt pedig, helyi mester készítette az elképzeléseink szerint.





















