Végül a nyolcadik kerületi Palotanegyedben, a valamikori Parlament, most Olasz Kultúrintézet tőszomszédságában találtak megfelelően nagyvonalú, nagy alapterületű, patinás lakást, amelyet Brody House névre kereszteltek.

Az 1896-ban épült háznak már a klasszikus megjelenésű, grandiózus lépcsőháza is sokat sejtet. A lakásban pedig a nagy belmagasság és a tágas terek mellett az eredeti nyílászárók, a Zsolnay cserépkályha, valamint a Múzeumkertre nyíló ablakok, a több emberöltőt megélt platánfák egyedülálló látványa nyűgözte le őket. Ezek után nem volt kérdés számukra, hogy a kiszemelt mellett lévő, szintén eladó lakást is megvegyék.

A két lakást egybenyitva három nappali funkciót betöltő helyiséget, valamint ebédlőt, a romantikus függőfolyosóról nyíló helyiségekben pedig külön bejáratú hálószobákat rendeztek be elegáns, a hálók stílusához illő fürdőszobákkal kiegészítve. A nappalikat az ebédlővel egybenyitva impozáns nagyságú tér keletkezik a lakásban, amely alkalmas arra, hogy az áhított közösségi és kulturális élettel kapcsolatos elképzeléseiket is megvalósíthassák.

A tulajdonosok maximálisan tiszteletben tartották az eredetiséget, ezért minden meglévő berendezési tárgyat gondosan felújítottak, különös tekintettel az ajtókra, ablakokra. A felújítás egyik sarkalatos szempontja az volt, hogy a valamikori patinás hangulatot visszahozzák, megerősítsék és megőrizzék. A felújítást végző WICLO Kft. munkatársai kényesen ügyeltek arra, hogy a lakás - az épület szellemiségéhez igazodva - semmit se veszítsen el jellegzetességeiből.

Ami a berendezéseket illeti, a tulajdonosok a Nyugat-Európában hódító Rough-Loux, azaz "elnagyolt luxus" lakberendezési koncepciót igyekeztek megvalósítani, amelynek lényege a kifinomult, illetve az ódon, patinás, szinte már az elhanyagoltság látszatát keltő berendezések társítása egy-egy enteriőr kialakításában, illetve a teljes lakáson belül. Így aztán olyan meghökkentő párosításokkal találkozhatunk, mint az eredeti Zsolnay-féle cserépkályha mellette az öreg hajóláda, amihez modern vonalú ülőgarnitúrát és lerakóasztalokat társítottak, nem szólva a nagyméretű kortárs festményekről.

A koncepcióhoz tartozik az is, hogy a régi tárgyak az eredetitől eltérő, teljesen más, szinte meghökkentően szellemes funkciót töltenek be. Például a régi falétra most törülközőtartó a fürdőszobában vagy a zsírosbödön gyertyatartóként jelenik meg az egyik hálóban. A színek területén is érvényesül ez a sajátos felfogás. Nevezetesen, hogy a klasszikusnak számító fehéret választották falszínnek következetesen valamennyi közösségi helyiségben, azaz a nappalikban és az étkezőben, amelyet markáns színű "foltokkal" - mint a tűzpiros párnák, barna fotelek vagy a táncteremnyi méretű étkező húszszemélyes asztalát borító fekete textília a barna kárpitozású székekkel - tettek változatossá, modernné. Emellett a fehér fal ideális hátteret ad a nagyméretű, színes festményeknek is.

A hálószobákat sem egy kaptafára rendezték be. Az egyik szobában a pasztell krémszínű falakhoz markáns fekete vaságyat, szögletes kivitelű fejvéggel, az ágyvégnél fekete tároló/lerakó ládával és piros ágytakaróval társítottak. A másikban megejtően finom, krém-fehér színek uralkodnak, ezúttal a vaságy íves ágyvégei is ezt a színvilágot követik kevés rézzel kombinálva.

Külön figyelmet érdemel a kazettás üvegű, fémkeretes ablakokkal védett, mintegy húszméternyi függőfolyosó, amelyből a hálók nyílnak. Az eredetiségét megőrizve a tintakék-fehér színpár uralja. Nem véletlen, hogy az egyik innen nyíló háló falát díszítő festmények árnyalatai is a kültéri kék színt ismétlik.

És végül, de nem utolsósorban a nem túl nagy alapterületű konyháról szólva vendéglátóink elmondták, hogy annak berendezését egyedileg gyártatták. Azért választották ezt, mert a strapabíró kő munkalappal és a csúcsminőségű gépekkel felszerelt, fehér színű konyhabútor a kifinomult eleganciát és a kreatív dizájnt egyaránt képviseli összhangban a lakás egészével.

Mindenesetre vendéglátóinknak olyan nagyvonalú lakást sikerült teremteniük, amelyben nemcsak ők érzik otthon magukat, hanem azok a többnyire külföldi művészek, vendégek is, akiket meghívnak hosszabb-rövidebb időszakokra vagy csak egy-egy baráti találkozóra.