Célszerűnek tűnt, hogy a kert felőli oldal földszintjén legyenek a közösségi terek, egymást követve a nappali-étkező-konyha. S itt álljunk is meg egy pillanatra! Mert a ház talán egyik legfrappánsabb megoldása tárul föl, ahogy a három funkció együtt, s mégis elkülönülve létezik. Eredetileg ugyanis csak két, azonos méretű falszakasz választotta el a három funkciót egymástól, ám a használat során nagyon hamar kiderült, hogy a konyhát mégiscsak szeparálni kellene az étkezőtől és egyúttal a nappalitól is. Az elhatározást tettek követték, és a konyha-étkező közös falszakaszát mindkét oldalon egy-egy azonos méretű tolóajtóval toldották meg. Így ha szükséges, a konyha tökéletesen kizárható az étkező és közvetve a nappali teréből is. Az utóbbi két helyiségben maradéktalanul, a konyhában pedig részben érvényesül a kinn-benn kapcsolata rálátással a falszakasznyi üvegfalon keresztül egyik oldalon a parkszerű kertre, másikon az átriumra.
Természetesen a funkciókat elválasztó falszakaszokat is hasznosították. Nevezetesen a nappali-étkező közös falszakaszának nappali felőli oldalára kandallót építettek, az étkezőben pedig tálaló/lerakó szerepet kapott. Az étkezőt a konyhától elválasztó, tolóajtókkal megnövelt, három egyenlő részre tagolt falszakaszon kortárs festmények osztoznak dekoratívan. A konyhát az elegancia és a praktikum egyaránt jellemzi. Az egyedi tervezésű, kivitelezésű konyhabútort úgy rendezték el, hogy sem az étkezőből, sem a nappaliból nem látni őket. A helykihasználás is példás, ugyanis a konyha terének központját a kényelmesen körbejárható főzősziget foglalja el, amelyet kétszemélyes étkező- (munka/lerakó) pulttal zártak le. A négytagú család gyors étkezését pedig a konyhabútor munkapultja elé/fölé emelt átadó-, étkezőpult szolgálja, amely egyúttal a bárpult szerepét is betölti. A nappali terének nagyvonalúságát a második szinttel való összetartozás fokozza, amelyet már az előtérből elindított az építész. A nappaliba benyúló második szinti galériáról közelíthetők meg a gyerekszobák a fürdőkkel és a tévészoba, amelyek a pompás kertre nyílnak. Ugyanez a galéria a lakáson belül mintegy megkerülve az átriumot, az épület utcafronti szárnyába vezet, ahol a szülői háló és gardróbszoba, fürdőszoba, dolgozó sorjáznak. Ezzel az elrendezéssel a háziak elérték egy másik fontos céljukat, nevezetesen, a felső szintet mintegy kétgenerációs egységre tagolták az átrium közbeiktatásával. Egyik oldalán a szülők rezidenciája, a másikon a gyerekeké, s az utóbbi helyiségek a kertre nyílnak.
Figyelemre méltó a bútorok, berendezések igényessége is. Vendéglátóink láthatóan kedvelik az otthonosságot sugalló, szelíd minimált, valamint a természetes földszíneket. Ennek jegyében válogatták össze a bútorokat, berendezéseket is kényesen ügyelve az összhangra. Például az egyedi tervezésű, kivitelezésű konyhabútor natúr cseresznyéje folytatódik az étkezőasztalon, majd a nappali korpuszos bútorain, mindezt pedig a parketta és a konyhát elválasztó tolóajtó árnyalatával hozták összhangba. Sőt a szülői háló és a hozzá csatlakozó gardróbszoba bútorai is ezt az árnyalatot képviselik. Ennél merészebb a szülők hálójához tartozó fürdőszoba, ahol markáns színek jelennek meg, mégpedig a sötétszürke és a meggybordó izgalmas párosa, amelyhez a bútorok szolid natúr cseresznyéje társul. Az összhatás mindenképpen érdekes, ahogy a minimált képviselő szürkét „otthonosítja” a markáns meggybordó és a szelíd cseresznye. Az alsó, bejárati szint utcai frontján a vendégszobák és a fürdőszoba, valamint a garázs található, amelyek szintén az átriumot mint belső kertet körbefutó közlekedőből nyílnak. Ez utóbbi a nagyszülők rezidenciája, ha látogatóba jönnek. Ily módon háromgenerációsnak is nevezhető a kétszintes otthon, amelynek szinte minden pontján a természettel találkozik a tekintetünk. Az épületet akár belülről kifelé, akár fordítva szemléljük, az az érzésünk, mintha az egészet „terek a térben”-elven fogalmazta volna meg az építész, Török Csongor.
