A végállomás Korzika

Lenkei Csilla
2012. szeptember 13. 12:32

Világéletében nyughatatlan teremtés volt Claudine, aki minden szabadságát utazással töltötte. Év közben tervezgetett, aztán amint tehette, útnak indult. Tapasztalatait időközben meglelt otthona átalakításakor, berendezésekor kamatoztatta.

Legendásan kék, végtelen tenger, forró fehér homok, felhőtlen égbolt, szikrázó napsütés – ilyesmi ugrik be elsőre, ha Korzika neve felmerül. És persze Napóleon, kopár sziklák meg fenséges romok és az árnyékban ráérősen beszélgető emberek. Ha képzeletben bekukkantunk egy villába, a Földközi-tenger többi szigetéhez hasonlóan itt is hamisítatlan mediterrán hangulat fogad fehérre meszelt falakkal, kőpadlóval, fából ácsolt rusztikus bútorokkal és kék zsalugáterekkel.


Mielőtt azonban elbódítana az idilli hangulat, nézzünk alaposabban körül vendéglátónknál. A kék zsalugáterek nála is megvannak, igaz, kissé fakóbb kiadásban, mint ahogy a képzeletünkben éltek. Látunk fából készített bútorokat is mindenféle stílusban és a fehér falakkal sincs gond. Az összhatás mégsem teljesen az, amire számítottunk. Mintha valaki egy metropolis egyik felhőkarcolójának trendi loftlakását pottyantotta volna a Ligur-tenger partjára. Hogy is van ez?


A megoldás kulcsa a tulajdonos, Claudine. A világlátott hölgy ugyanis megjegyzett mindent, ami kalandozásai során megtetszett neki, a későbbi hasznosítás reményében. Lakhelyéül inspiráló, mégis nyugodt környezetet keresett, olyan házat, amit kedvére alakítgathat. Egy nyaraláson szeretett bele Korzika La Marana nevű partszakaszába tizenhat éve, amikor férjével a sziget északkeleti részén fekvő strand fehér homokján sétáltak. Lenyűgözte őket a hely és a tenger, amelynek látványát egészen Szicília északi partjáig nem töri meg semmi. Itt bukkantak a bájos villára, közvetlenül a vízparton. Szerelem volt első látásra, még ha tudták is, hogy rengeteg dolguk lesz a házzal.


Claudine megfontoltan vágott az átalakításba, és lépésenként, évek alatt végzett vele. Elsőként a tipikus fehér csempeburkolatot cserélte tölgyfa padlóra, hogy tágasabbá, otthonosabbá tegye a teret. Ezután a vizeshelyiségek reformálása került sorra. A fürdőkben eltüntette a kilencvenes évek hangulatát, helyette hagyományos eszközökkel teremtett modern hangulatot. Az ablak melletti falakra nagy tükröket helyezett, így bentről is láthatóvá vált a tenger. Kagylókkal és egyéb tengeri kiegészítőkkel idézte meg az ablakon túli világot. Természetes anyagokat használt, és a napsütésben szikrázó homok kedvéért szinte csak a fehér színt. Az ablak méretén nem változtatott, így a kádban fekve a tenger helyett a csillagos eget lehet szemlélni – az sem unalmas.


A legnagyobb változáson a konyha esett át. A háziasszony először is megszabadította a falaitól, bekapcsolva a tágassá tett helyiséget a társasági térbe. Magasfényű, feketére lakkozott bútorral rendezte be, amelyhez fehér munkalapot választott. Legmeglepőbb húzása, hogy feketére festette az álmennyezetet és falakat. A nagy, sötét felületek hatásos ellentétpárjai a sok fehérnek, kijelölik és hangsúlyossá teszik a konyhát. Claudine egyszerűen a könnyű tisztíthatóság miatt választotta a feketét, de persze számolt annak drámai hatásával is. A tükröződő, egyenetlen tónusú, ám sima felület remekül mutat a tölgyfa padlós térben, ahová több irányból, hatalmas ablakokon ömlik be a napfény. A főzőrész fehér mennyezetet és falburkolatot kapott, ami szintén jót tett a helyiségnek. A fekete falszakaszra csupán néhány polc került, amin a házaspár kedves emlékeket idéző tárgyakat rendezett el: egy baráti összejövetelről maradt üveget, egy bolhapiacon talált teáskannát, évfordulók és születésnapok történetet mesélő tárgyait.


A konyhába egy átmeneti téren át jutni, amit előszobának, dolgozónak is használnak. Itt áll a tulajdonos büszkesége, egy régiségkereskedés eldugott sarkából előkerült iskolai asztal, amit a neves amerikai tervezőpáros, Charles és Ray Eames tervezett. A kereskedő már el is feledkezett róla, jó szemű vevője viszont nyomban meglátta benne a pótolhatatlan értéket.


A nappalival az étkező köti össze a konyhát. Középpontjában karcsú fémlábakon fehér Kartell asztal áll, körülötte szintén fehérek a nyírfa vázas, szürke lenvászonnal kárpitozott székek. Ezeket Claudine a közeli kisvárosban, Bastiában lelte kedvenc boltjában, amelynek neve akár otthonuk mottója is lehetne: Carpe Diem Living.


A fekete visszatérő szín a villa földszintjén. Feketében pompázik a konyhát leválasztó alacsony pengefal és az elé állított egyedi pad is. Fekete bőrrel kárpitozott a termetes kanapé és a fotel is. A lendületes vonalvezetésű kultikus bútor igazi meglepetésként hat a robusztus, szegecselt asztal és a lecsupaszított faág között, de nem lóg ki a sorból. Az Afrikából származó asztal vendéglátónk kedvenc darabja, és nap mint nap emlékezteti őt a fekete kontinensen töltött évére. A fiatalkori élmények Claudine egész életét és szemléletét meghatározták, később is sokat merített az ott látottakból. Nem is habozott, amikor a kortárs bútorok közé beállította a rusztikus asztalt. A berendezés egyébként a többi helyiségben is hangulatosan vegyes stílusúra sikerült. Nincs benne semmi mesterkélt, látszik, hogy a tulajdonosok valóban szeretnek itt élni. Különben biztosan nem társították volna a kényelmes bőrfotelt a lábtartónak használt fejőszékkel vagy éppen a designlámpát pár régi vívósisakkal.


 


A nappali berendezése Claudine ötvenes-hatvanas évek formavilágáért való rajongását mutatja. A helyiség egyik fő attrakciója mégsem egy bútor, hanem a faráccsal bélelt ablaknyílás. Itt valóban nincs üveg, a levegő szabadon járhat a csipkét idézően finom, pikánsan keleties hatású, izgalmas fény-árnyék játékot teremtő fabetéten át. A belső kertre és azon túl a tengerre néző oldalon Claudine kibontatta a falat, így két hatalmas teraszajtót kapott, köztük kandallóval, a fölött a háziak kedvenc műalkotásaival. Az ajtókat az ablakokhoz hasonlóan kívülről zsalugáterrel lehet lezárni, ha pedig nyitva vannak, vagyis többnyire mindig, szúnyoghálós tolóajtókkal lehet kiegészíteni.


A felső szinten hálók és a hozzájuk tartozó fürdők osztoznak. Saját hálószobájukat vendéglátónk az ablakból látható Tirrén-tenger színéhez komponálta fáradtkék len ágyterítővel, földszínű kiegészítőkkel. Ezúttal is tükrökkel hozta be a tengert a belső térbe, de itt faragott fakeretbe ültetve. Az antik tárgyak iránti vonzódását mutatja az ágyvég fölötti épített polcon elrendezett lámpásgyűjtemény, valamint számtalan apró tárgy is. Hiába azonban a bohó stíluskeverés, a gyerekszoba berendezése valóban a gyerekeknek szól. A széles keretű ágyon kívül a kitömött állatokhoz hasonlító plüssjátékok is Afrikát idézik. A falra került „trófeák” egy apró dél-franciaországi sziget régiségboltjából kerültek ide,
a lámpaernyőket pedig a helyi kézműves vásáron találták.


A terasz az élettér szerves része, szinte egy kültéri nappalival ér fel, nem is csoda, hogy a családtagok és a látogatóba érkező barátok a legtöbb időt itt töltik. Claudine egy kis teázót vezet a közelben. Vendéglátó hajlama meglátszik a terasz berendezésén is, amelynek alapja a hívogató étkezőasztal, a széltől hullámos vonalú, kék csempékkel megbolondított fallal védett öbölben épített szivacsokkal bélelt kanapé, a dús mediterrán növényzet és néhány napernyő. Kékek a teríték kellékei és a párnahuzatok, ahogyan a medence vize is. A teraszt tíkfával burkolták, így egy tengerbe nyúló stégre emlékeztet. Nagyot nem is tévedünk, a fal mögötti keskeny homoksávot már a végtelen víz követi. A napernyők peremén kagylókat hintáztat a tenger felől érkező szellő, körülöttük rendíthetetlenül tűz a nap, az asztalon friss gyümölcsök kelletik magukat – itt minden kikapcsolódásra csábít. Épp úgy, ahogy világlátott vendéglátónk, Claudine eltervezte.

1/9

A végállomás Korzika

Sövénnyel kerített, faburkolatos teraszra nyílik a nappali két hatalmas ajtaja. Ezeken kívül a kínai faráccsal bélelt ablak is beengedi a napfényt. Az ötvenes éveket idéző berendezést a világ minden pontjáról származó, múltidéző tárgyak teszik izgalmassá

A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért!
Ajánlott cikk címe: A végállomás Korzika
Legfrissebb cikkek
Lakótér - 300 inspiráló helyiség