Legtöbbünk számára ez a varázslatos helyszín csupán képzeletbeli, egy táj, ahol már jártunk és ahová mindig visszavágyunk, egy úti cél, amit egyszer szeretnénk majd elérni vagy éppen egy gyerekkori kedves emlék, amit nem felejtünk. Vannak azonban olyan szerencsések, akiknek sikerül ezt a menedéket a valóságban is létrehozniuk. Persze ahhoz, hogy egy közönséges ház valóban a béke szigetévé váljon, ahhoz sok-sok munka, fantázia, idő és persze szeretet kell.

Vendéglátónknak, ennek a Balatonakarattyán épült nyaraló tulajdonosának e hozzávalókból bőségesen jutott, és szüksége is volt mindegyikre. Hiszen többévnyi vajúdásba telt, mire a befejezetlenül vett, elfuserált térszerkezetű, rossz beosztású épületből igazi álomházat varázsolt. A telek miatt szerettek bele a házba, amin - vadregényes környezetén, a Balaton közelségén és a nagy belmagasságán kívül - sok szeretnivaló nem akadt. Az építészeti terv annyira el volt rontva - értelmetlen belső szinteltolással, szűkre szabott terekkel, közvetlen kertkapcsolat nélkül -, hogy több mint másfél év alatt sikerült olyan átalakítási tervet létrehozni, ami minden kívánságuknak eleget tett.

Mire a földszinti helyiségek egybenyitása, a szintkülönbségek kiegyenlítése (több mint 60 centimétert kellett süllyeszteni a padlón) és a funkciók áthelyezése után elkészült végre a ház, gyakorlatilag a berendezés java részét összegyűjtötte a háziasszony. Helga már több mint egy évtizede a vidékies stílusú tárgyakat forgalmazó Kéttemplom Galéria törzsvásárlói közé tartozik. Amikor a termékek között megjelentek a festett bútorok, a legelsőt ő vette meg, tudván, hogy ha egyszer elkészül a nyaraló, oda biztosan jó lesz. Így gyűltek lassan a holmik, a felújított régi szekrények, asztalok, ládák. Nem csoda hát, hogy mikor a belső munkálatokra került a sor, a háziasszony Bálint Ágneshez, a galéria lakberendező tulajdonosnőjéhez fordult segítségért.

Határozott elképzelésekkel kezdtek neki a közös munkának, Ágnes a meglévő darabokhoz tervezte a beltéri ajtókat, együtt keresték meg az ideillő burkolatokat. A földszint egészét a Szigetvári Téglagyár padlóburkolatával borították, a különleges mintázattól kedvesen játékos, a rusztikus égetett agyagnak köszönhetően pedig kellően régies alaphangulatot teremtve. A kertre nyíló konyha egyediségét nem csupán a rendelésre készült, festett ajtós bútoroknak, hanem a jókora, szürkészöld spalettás ablakot keretező, fiókos-üveges felső szekrénynek is köszönheti. Ennek méretét ellensúlyozandó a két, merőleges falra eső elemeket a megszokottnál alacsonyabbra tervezték, sok nyitott polccal, üveges ajtókkal, hogy minél könnyedebbnek hasson. Az ablak alá került a békebeli porcelánmedencés mosogató, közepén a nosztalgia csapteleppel, amely forgatható, így nem akadályozza az ablak nyitását sem. A konyhában álló régi, szúette fenyőasztal reggelizőként és munkapultként egyaránt használatban van, jó időben, nyáron az élet leginkább itt és az innen nyíló teraszon, kertben zajlik.

A nappali java részét az ónémet ebédlőbútor foglalja el, amely remekül megfér a festett parasztkomódokkal. Külön története van ennek az étkezőnek, hiszen ez az egyetlen "véletlen" részlete ennek a komolyan átgondolt, tudatosan berendezett belső térnek. Helga tizennyolc évvel ezelőtt vásárolta, azóta budapesti lakásuk garázsában várakozott. Már megvolt a ház, amikor eszébe jutott az elfeledett garnitúra. Azóta a ház része és nagyon szeretik, akárcsak az ülőgarnitúrát helyettesítő füles foteles beszélgetősarkot. Többre nincs is szükség, hiszen tévét nem tartanak a házban, amikor Helga itt tölti az időt két lányával és barátaikkal, akkor inkább strandolnak, a kertben játszanak, társasoznak a teraszon vagy a kreatív műhelyben készítenek szebbnél szebb tárgyakat.

A felnőtt háló, a virágmintás festett franciaágy, éjjeliszekrények és láda ellenére maga a puritán visszafogottság, természetes egyszerűség. Helga nem szeretett volna képeket a falra - csak elterelnék a figyelmet a bútorokról - és a függönyt is feleslegesnek tartotta. Porfogó drapériák helyett ott a zsalugáter, ha árnyékolásra van szükség, a zöld keretes ablakokon át pedig látszik a kert, a táj, amiből vétek lenne bármit is eltakarni.

A lányok szobái egy-egy csodás mesevilágot tárnak fel, szebbnél szebb régi, festett bútorokkal, mackókkal, hajas babákkal, sok-sok fénnyel és még több gondoskodással beragyogva. Jól illik a fenyő hajópadló a békebeli csendéletekhez, akárcsak a Laura Ashley-szőnyegek, amelyeket a háziasszony egyik külföldi útjáról hozott haza magával emlékül.

Ez a ház - ahogy Helga megfogalmazta - az időről szól. Több mint három évébe telt a berendezése, és valójában sosincs teljesen kész. Mindig felbukkan egy-egy új idevaló tárgy, egy részlet, ami teljesebbé teszi a képet. Számára ez nemcsak egy ház, de egyben szellemi hagyaték is gyermekei számára. Egy hely, amely a tradíciók értékéről, a szeretetről, a kreativitásról szól, és amelynek tanulsága is van. Mégpedig az, hogy egy elrontott, látszólag reménytelen helyzetből is ki lehet hozni a legjobbat, egy elfuserált épületből is lehet megvalósult álom.